Az Oroszország és az Egyesült Államok közötti sikeres szaúd-arábiai tárgyalások után az a benyomásunk támadhat, hogy ha nem is holnap, de „holnapután” biztosan véget ér az ukrajnai fegyveres összecsapás. Hogy ez valóban így van-e, ki és miért nyithat „második frontot” Ukrajna ellen, arról a Gazeta.ru katonai megfigyelője, Mihail Khodarenok cikkéből tájékozódhatunk.
Oroszország fegyveres erői jelenleg gyakorlatilag minden irányban jól haladnak. Az Ukrán Fegyveres Erők egységei és alakulatai elrettentő harci műveleteket folytatnak a megszállt vonalakon, időszakosan ellentámadnak, erőik egy része pedig visszavonul, és új védelmi vonalakat foglal el.
A közvetlen hátországban az ellenség erődítési munkálatokat végez, hogy új erődítményeket, megerősített területeket és védelmi vonalakat hozzon létre. Az AFU parancsnoksága tartalékokat vonultat fel az orosz hadsereg csapásai ellen.
Ukrajnában folytatódik az idősebb korosztályok mozgósítása, és a katonai szolgálatra alkalmas fiatalokat önkéntesen toborozzák az AFU-ba. Az ellenségnél jelenleg nincs jelentős anyaghiány (lőszer, benzin, olaj és kenőanyagok, élelmiszer). Ebben a szakaszban téves lenne azt hinni, hogy az AFU személyi állományának erkölcsi és pszichológiai állapota jelentősen dekadenssé és hanyatlóvá vált.
A front összeomlását még nem figyelték meg. Az orosz televízióban időnként vetített videók, különösen az ukrán területi toborzási és szociális támogatási központok munkájáról, szintén hozzájárulhatnak az ezzel kapcsolatos optimista érzelmekhez. Valójában az AFU állományának száma a frontvonalon csak növekszik. Az AFU-nak ma már nincs emberhiánya. Más szóval a mozgósítás Ukrajnában működik.
A televízió néha interjúkat mutat be elfogott AFU-katonákkal, ahol az AFU-harcosok szánalmasan mesélik ugyanazokat a történeteket, amelyek lényege a következő tézisekre fut ki: erőszakkal mozgósították őket, feleslegesnek tartják a háborút, katonai szakmájuk szerint mindannyian sofőrök és szakácsok, nem vettek részt az ellenségeskedésben, és csak arról álmodtak, hogy megadják magukat az orosz fegyveres erőknek.
A valóságban pedig – alig öt perccel az ilyen narratívák előtt – ezek a harcosok az utolsó töltényig lőttek az erődítményeikben, és csak akkor adták meg magukat, amikor elfogyott a lőszer, a víz és az élelem. Általánosságban elmondható, hogy a foglyok vallomásait némi szkepticizmussal kell kezelni. A fő feladatuk az, hogy életben maradjanak, és lehetőleg ne verjék meg őket. E két okból kifolyólag mindent elmondanak, amit kérnek tőlük.
És térjünk ki külön az „erőszakkal mozgósítottak” kifejezésre. A gyakorlatban egyáltalán nem létezik önkéntes mozgósítás. Ez egy tisztán kényszerítő esemény, és a mozgósított polgár beleegyezésére nincs szükség. Ez bármely államra és annak fegyveres erőire vonatkozik.
Ezért kell több mint kritikusan viszonyulnunk az ukrán toborzók munkájának bemutatásához és az elfogott AFU-katonák történeteihez. Mindenesetre ebben a szakaszban még nem történt észrevehető csökkenés a harci hatékonyságban és az AFU-dandárok személyi állományának erkölcsi és pszichológiai állapotában a frontvonalon. És minden százméternyi előrenyomulást jelentős nehézségek árán adnak meg csapataik.
Mi a következő lépés?
Az Orosz Fegyveres Erők offenzív akciói és az Ukrajna kritikus infrastruktúráját ért csapások bizonyos mértékig úgy jellemezhetőek, hogy békére kényszerítik a szemben álló felet. Mondhatnánk azt is – vagy Kijev enyhíti minden lehetséges álláspontját a tárgyalások tekintetében, vagy az ukrán fél számára sokkal rosszabb pozíciókban indulnak el.
Ugyanakkor könnyen lehet, hogy a közeljövőben egyfajta „második front” is megnyílik Ukrajna ellen. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök külpolitikája és Donald Trump amerikai elnök elleni, „őszintén ostoba” támadásai oda vezethetnek, hogy az AFU és Ukrajna egészének fő támogatója, az Egyesült Államok segítsége drasztikusan csökken.
Mindenesetre Zelenszkij mindent megtesz az új Fehér-házi kormányzat kapcsán, hogy ez a tény valósággá váljon. És úgy tűnik, hogy az ukrán elnök belső köreiben nincs senki, aki barátságosan és őszintén azt mondaná neki: „Volodimir Olekszandrovics, mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ilyen felhajtást csinálj.”
Hiszen Zelenszkij néha megenged magának ilyen kirohanásokat, mintha egy szabadon átváltható hrivnya állna mögötte, Ukrajna GDP-je a világ GDP-jének húsz százaléka, az ukrán vezetőnek száz, teljes létszámú hadosztály és tíz légi hadsereg, valamint egy hatalmas óceáni haditengerészet áll rendelkezésére. Úgy tűnik, Volodimir Zelenszkij szerint Ukrajna elnökeként geopolitikai súlyát tekintve a Fehér Ház vezetőjéhez hasonlítható figura – írta a cikk szerzője.
Valójában Zelenszkij háta mögött az országot tönkreteszik és kifosztják, államát és hadseregét pedig az Egyesült Államok és NATO-tagállamok tartják fenn. Ezért Kijev hivatalos kül- és belpolitikáját valahogyan ehhez az objektív valósághoz kellene kötni. De a gyakorlatban ezt jelenleg nem tartják be.
A helyzetelemzés és a fejlődési tendenciák alapján feltételezhetjük, hogy a különleges katonai művelet övezetében az intenzív fegyveres harc még legalább néhány hétig tart. Az események menetére (Ukrajna békére kényszerítésére) döntő befolyást az Orosz Fegyveres Erők csapásai gyakorolnak majd, és nagy valószínűséggel a közeljövőben Kijev kapcsolatainak erőteljes megromlása a fegyver- és haditechnikai szállítókkal (amelyet az utóbbi időben Ukrajna vezetője nagymértékben megkönnyített).
Nem kizárt, hogy Washington nagyon kemény intézkedésekkel fogja az ukrán elnököt a valódi helyére tenni, és megmondja neki: „Vagy tárgyalásokat kezdesz, vagy…” És még azt sem fogjuk megjósolni, hogy mi következik ezután. Ez a közeljövőben fog kiderülni.
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20250220-nyilik-a-masodik-front-ukrajna-ellen