Amikor az uniós döntéshozók egy újabb háború rémével riogatnak, valahogy soha nem kerül szóba a Kaukázus, pedig ha valahol, hát arrafelé igazán forró a helyzet. Azerbajdzsán és Örményország évtizedek óta tartó konfliktusa Hegyi-Karabah és a Zangezur-korridor feletti ellenőrzésért nem csupán két szomszédos ország viszálya, hanem egyben a nagyhatalmi érdekek metszéspontja is.
A 2023-ban végrehajtott azeri offenzíva után Örményország új szövetségesek felé fordult: Franciaország és az Egyesült Államok egyre nyíltabban támogatja Jerevánt, míg Azerbajdzsán élvezi Törökország és – bár óvatos távolságtartással – Oroszország hallgatólagos jóváhagyását is, miközben Kína és Irán sem közömbös.
A régió instabilitása, az energiaforrások feletti ellenőrzésért folytatott verseny, az örmény lakosság elűzése és a nihacseváni exklávé összekötésének megoldatlansága mind azt mutatja, hogy a nyugati és keleti hatalmak számára a Kaukázus nem csupán egy távoli konfliktuszóna, hanem geopolitikai sakkjátszmájuk egyik kulcsfontosságú terepe.
Január elején Ilham Alijev, Azerbajdzsán elnöke egy interjúban azt mondta, hogy elpusztítja az „örmény fasizmust”, felhánytorgatta, hogy a Nyugat – Franciaország és az USA – szorosabbra fonta a kapcsolatát Jerevánnal, majd szóba hozta a Zangezur-korridor ügyét, amelyről akkor már vagy egy féléve nem lehetett hallani. – Békét és együttműködést akarunk a Dél-Kaukázusban. Nem lehetnek útban. Nem jelenthetnek földrajzi akadályt Törökország és Azerbajdzsán között. A Zangezur-korridort meg kell nyitni, és meg is lesz nyitva – közölte Alijev.
A Zangezur-korridor azonban nem csupán egy közlekedési projekt, hanem egy jelentős geopolitikai játszma része, amely meghatározhatja a Kaukázus és Közép-Ázsia jövőjét. Azerbajdzsán, Törökország, Irán, Oroszország és az Egyesült Államok egyaránt saját stratégiai érdekeik mentén igyekeznek befolyásolni a térség fejlődését. De Kína is „játékban” van: a Zangezur-korridor ugyanis a része lehetne az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés (BRI) úgynevezett „középső folyosójának”.
A Zangezur-korridor egy azeri–török elképzelés, amely szárazföldi összeköttetést teremtene Örményországon keresztül Azerbajdzsán és az autonóm Nahicseván Köztársaság – valójában Azerbajdzsán és Törökország – között, és csökkentené úgy Irán, mint Oroszország befolyását a térségben.
Oroszország hagyományosan Örményország védelmezője, de a 2020-as hegyi-karabahi háború óta feszült a viszony Jereván és Moszkva között. Előbbi azt sérelmezi, hogy nem kapott kellő támogatást az azeri támadás idején és az után sem, utóbbi pedig az örmény vezetés egyre nyíltabb, nyugati orientációját nézi rossz szemmel.
A korridor gazdasági előnyei vitathatatlanok: egy új szárazföldi útvonalat biztosítana a Kaukázus és Közép-Ázsia, valamint Törökország és Európa között. Ez elősegítené az Európa és Kína közötti kereskedelmet, amely évente több száz milliárd eurót tesz ki.
Törökország már el is kezdte a Kars–Nahicseván-vasútvonal kiépítését, hogy előkészítse a projektet. Kína számára ez az ötlet azért vonzó, mert csökkentené a szállítási időt az európai piacokra, ugyanakkor Peking nem szereti az instabilitást – márpedig a térség rendkívül instabil.
Politikai szempontból a helyzet sokkal bonyolultabb. Törökország és Azerbajdzsán a korridort a türk világ integrációjának kulcselemeként kezeli, miközben Irán és Oroszország attól tart, hogy elveszítik befolyásukat a térségben.
Irán és Oroszország ellenállása
Irán számára a legfőbb probléma, hogy a Zangezur-korridor elvágná Örményországot a déli iráni kapcsolataitól, és teljes mértékben török ellenőrzés alá helyezné a térség kereskedelmi útvonalait. Teherán ezért az Arasz-folyosó nevű, alternatív útvonal megvalóítását támogatja, amely az iráni Kelet-Azerbajdzsánt kapcsolná össze Azerbajdzsánnal.
Oroszország kezdetben támogatta a korridort, mert úgy vélte, hogy ellenőrzése alá vonhatja a térség tranzitútvonalait. Az utóbbi időben viszont Moszkva visszafogottabbá vált, és inkább az iráni törekvéseket támogatja, abban ugyanis kevesebb a kockázat. Továbbá a Kreml nem mondott le Örményországról, amelynek területén katonákat állomásoztat (pl. a 102. orosz katonai bázis Gjumriben), viszont az ukrajnai háború miatt csak mérsékelten képes az erőkifejtésre, s ez kedvez Törökország és Azerbajdzsán ambícióinak.
Az Egyesült Államok és a Nyugat szerepe
Legalább három oka van annak, hogy Washington támogatja a Zangezur-korridor megvalósítását. Az egyik Irán gyengítése: a török–azeri tengely megerősítése csökkentheti Irán regionális befolyását. Oroszország és Kína destabilizálása: a török nacionalizmus felerősítése révén kellemetlenségeket okozhat két riválisának, amelyek területén összességében népes türk kisebbség él. Ezek közé tartoznak az ujgurok is, akik védelmében Ankara többször felemelte a szavát. Végül pedig az azeri modell népszerűsítése: Azerbajdzsán egy nyugati orientációjú síita muszlim ország, amely alternatívát jelenthet az iráni iszlamista modellel szemben.
A Zangezur-korridor jövője
A projekt megvalósítása továbbra is kérdéses, mivel Örményország egyre szorosabb kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal, Washington nem feltétlenül támogatná Azerbajdzsán agresszív fellépését. Egyúttal Irán is aktívan dolgozik alternatív útvonalak kialakításán, hogy csökkentse Törökország befolyását a térségben. Kína közvetett szerepe növekedhet: ha a korridor megvalósul, Peking számára lehetőség nyílik a térség infrastruktúrájába való befektetésre, ezzel politikai befolyása is megnövekedne, amely nem feltétlenül jó Törökországnak vagy éppen Oroszországnak, de az USA-nak sem. Vagyis az érintettek saját rövid és hosszú távú érdekei sem feltétlenül esnek egybe…
A régió jövője tehát annyi változó függvénye, hogy akár azt is mondhatjuk: a véletlenen alakítja. Sok múlik azon, hogy Azerbajdzsán milyen eszközökkel próbálja elérni céljait, és hogy a nagyhatalmak milyen lépéseket tesznek a térség stabilitásának megőrzése érdekében. Egy biztos: a Kaukázus geopolitikai játszmája korántsem ért véget.
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20250219-zangezuri-korridor-geopolitikai-kuzdelmek-a-kaukazusban