Ha közelebbről megnézzük, Friedrich Merz nem tűnik annak a szuverenista, béke- és iparpárti politikusnak, akire a német gazdaságnak most óriási szüksége lenne.
Pályafutása során mindig a nemzetközi finánctőke embere volt, és ez a politikai elképzeléseit is meghatározta: nyugdíjprivatizáció, az Északi áramlat ellenzése és a többi. Vajon tényleg naggyá fogja tenni Németországot egy neoliberális globalista?
Merz 2016-ban csatlakozott a BlackRockhoz, ahol a felügyelőbizottság elnökeként a cég németországi tevékenységének ellenőrzéséért és a stratégiai irányításáért is felelős volt. Bár nem vett részt a napi operatív döntéshozatalban, jelentős befolyással bírt a vállalat üzletpolitikájára.
Lehet a véletlen műve, de mégis ebben az időszakban a cég az egyik legnagyobb nem-német részvényessé vált számos kulcsfontosságú német vállalatban, köztük a Deutsche Bankban, a Volkswagenben, a BMW-ben és a Siemensben.
A pozíciója lehetőséget biztosított Merz számára, hogy közvetlenül érintkezzen a nemzetközi üzleti elit kulcsfiguráival, ami kritikusai szerint egyszerre segítette az „eredeti” és a „politikai tőkefelhalmozásban”.
Ehhez hozzá szokták tenni: a BlackRock képviselete azt is jelentette, hogy segített összehangolni a vállalati érdekeket a kormányzati politikával, ami egy pontig rendben van – de csak egy pontig.
Mivel nem sokan hitték volna el, hogy Merz politikai döntéseit nem befolyásolják a gazdasági érdekeltségei, 2020-ban lemondott a BlackRocknál betöltött pozíciójáról. A világnézete azonban nem változott. A CDU/CSU kancellárjelöltje egész életében a neoliberális politika híve és a nemzetközi finánctőke partnere volt.
Pályafutása során számos vezető pozíciót töltött be különböző vállalatoknál és szervezeteknél. Ilyen például a vállalati ügyekre szakosodott amerikai Mayer Brown nemzetközi ügyvédi iroda és a brit Ernst & Young Global Limited, amely a Deloitte, a KPMG és a PwC mellett az egyik Big Four könyvvizsgáló cég. Elsősorban ellenőrzési, adózási, informatikai szolgáltatásokat és tanácsadói szolgáltatásokat kínál ügyfeleinek.
Merz eközben politikusként a privatizációt és a deregulációt támogatta, amelyek kedveznek a globális tőkének. Évekkel ezelőtt egy interjúban azon kesergett, hogy ő a társadalombiztosítási rendszer, például a nyugdíjbiztosítás magánosításának a híve, de ez „sajnos” keresztülvihetetlen. Hogy örülne a a BlackRock, mint a magánnyugdíj-pénztárak vezető szereplője, egy ilyen döntésnek…
Számos kritikus szerint a Merz által vallott nézetek nem hogy nem segítenének a német iparon, hanem egyenesen fokoznák a gazdaság deindusztrializációját.
Marcel Fratzscher, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) elnöke szerint a leendő kancellár azon szándéka, hogy lassítsa a zöld átállás ütemét, a jelen körülmények között helyrehozhatatlan károkat okozna. Az adórendszert érintő javaslatai pedig megfosztanák az államot a szükséges beruházások finanszírozásához nélkülözhetetlen forrásoktól, ami tovább gyengítené a gazdaságot.
Thomas Fazi, az UnHerd újságírója szintén rámutatott Merz és a globális tőke szoros kapcsolatára. Elemzése szerint Merz egész politikai karrierje lényegében arról szólt, hogy elősegítse az amerikai tőke németországi térnyerését, ami számos német vállalat eladásához és átalakításához vezetett, gyakran munkahelyek megszüntetésével és bérek befagyasztásával. Az ő véleménye az, hogy a leendő kancellár tevékenysége is hozzájárult a német ipar gyengüléséhez és az „ipartalanítás” veszélyének növekedéséhez.
Szorosan ide kapcsolódik, hogy ő volt az egyik első német politikus, aki az Északi Áramlat 2 gázvezeték leállítását szorgalmazta, jóval az ukrajnai konfliktus eszkalálódása előtt – szembemenve Angela Merkellel, aki minden nyomásnak ellenállt ez ügyben.
Vehemens fellépésével Merz egyértelműen az USA energiaiparának érdekeit szolgálta, amely már Donald Trump első elnöksége alatt meg akarta szerezni magának az európai piacot, tekintet nélkül arra, hogy az uniós ipar versenyképessége az olcsó orosz energiától függ.
Hogy ebből, illetve vele hogyan lesz „Germany Great Again”? Egyelőre rejtély, hiszen a konzervatív politikus mostanáig nem nagyon törődött a német érdekekkel. A nemzetközi pénztőkéjével viszont annál inkább.
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20250224-friedrich-merz-kancellar-a-blackrock-arnyekabol