Újabban ismét sok szót ejtenek az EU-s politikusok a közös haderő szükségességéről – vagy feleslegességéről. Egyesek rettentő mód szorgalmazzák, mások pedig már a gondolattól is frászt kapnak.
Olaszország per pillanat nem óhajtja, Párizs nagyon is, a németek, bár mondják, de ténylegesen rendre dodonai lépéseket tesznek a cél érdekében, a kicsik némelyike frászt és hidegrázást kap a gondolattól, míg mások egyenesen odáig vannak már az ötlettől is – gyakorlatikag így lehetne legegyszerűbben leírni, hol tart korunkban a több évtizede szorgalmazott közös európai haderő ügye.
Az ellenérvek közül az egyik – kétségtelenül leginkább ütős – az, hogy nem igazán van erre szükség, hiszen valami hasonló céllal jött létre a NATO. S mivel immár a svédek és a finnek is tagjai a nagy közös védelmi halmaznak, észszerűtlen lenne egy újabb, hasonló prioritásokkal teletűzdelt csoportot életre hívni.
Ugyancsak súlyos érv a nagy közösködés ellen, hogy eddig még abban sem sikerült szabatosan dűlőre jutni, miféle erőket kell(ene) delegálni az elméleti testületbe? Jók azok az alakulatok, melyeket a NATO-nak is fölajánlottak amúgy az egyes nemzetek, vagy nem ártana valami párhuzamosság?
Jelen állás szerint az utóbbi szempont néz ki győztesnek, ami nem is nagy csoda, hiszen nehezen kivitelezhető, hogy valakit kétfelé lehet riasztani. Arról nem is szólva, hogy manapság simán benne van a pakliban az is, hogy egyszerre dupla ponton nyomnák meg kényszerűen a vészcsengőt…
Példaként említve – és nem turkálva más háza táján – maradjunk a csaknem harmincezer fős Magyar Honvédség berkein belül. Nem képezi hadititok tárgyát, hogy Budapest miféle, valóban ütős alakulatokat delegált a NATO-ba arra az esetre, ha beütne a vész – szó szerint – a határba.
Ha lenne európai haderő, akkor oda esélyesen más egységeket kéne bekanalizálni – csak ugye hogyan, és legfőképpen miből? A HM költségvetése már így is meghaladja a GDP két százalékát – tehát ha bővítenénk, akkor a büdzsét is hizlalni illene.
Ha ugyanezt a képletet átfordítjuk mondjuk a dettó NATO-tag és nem túl méretes Szlovákiára (15 ezer katona) vagy Szlovéniára (14 ezer), látható lesz, hogy ők sem nagyon tudnák tovább nyújtani a hózentrógert anélkül, hogy ne bővítenék legalább minimális mértékben a hadseregüket. Ami ugye manapság, a kongó államkasszák világában sehol nem volna holmi szimpla mutatvány.
Ugyancsak a lelkes összeborulás ellen hat az, hogy az érintettek azt sem képesek eldönteni, mi lenne valójában a feladata ennek az – elméleti – erőnek. Az EU védelme? A kontinens érdekeinek érvényesítése más világtájakon? Még egy elrettentő erő a NATO mellé? Önálló védelempolitika, ha az Egyesült Államok mégis úgy dönt, hogy cserbenhagyja Európát? Mi legyen a nem EU-tag Egyesült Királysággal?
Hol székelne a parancsnokság? A keletiek szerint a legjobb lenne valahol náluk, hiszen ott a legnagyobb (az orosz) veszély – míg Párizs és Berlin a szokott módon maga felé hajlítaná a kacsóit. (És a fölvetéseket még hosszan, napokig lehetne taglalni…)
S ha mindez nem lenne elég, a láthatáron ott magasodik az újabb gyötrelmes kihívás, az ukrajnai kétszázezres békemisszió rémalakja – amiről amúgy már most pontosan tudható, hogy az EU egymagában csak akkor tudná ezt a létszámot kiállítani, ha szinte minden harcképes alakulatát kiviszi a frontvonalra.
Zárásként érdemes tudatosítani, hajmeresztő tévedés, hogy a kiváló fegyverzet, a jó fizetés és a pazar fölszerelés önmagában mindent megold. Bármiféle közös haderő ugyanis csak akkor ér valamit, ha annak alakulatai elszántak, összeszoktak, a parancsnoki és egyéb struktúrák bejáratottak – de elsősorban az érintettek totálisan megbíznak a másikban.
Hiszen simán előfordulhat, hogy azok, akiket a történelmük eddig nem igazán a barátság felé terelt, frontszomszédok lesznek egy szomorú napon. (Hirtelen a török–görög sztorit talán elegendő fölidézni…)
Utóbbi, azaz a bizalmat érintő kijelentés sajnos a NATO keretein belül sem mindig állja meg ma a helyét, pedig azért pár évtized eltelt az alapítása óta. S mi, kelet-európaiak sem tavaly léptünk be.
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20250227-kelletlen-eu-nak-nyugos-turos-lesz-a-hadereje