Számos uniós ország egyre inkább megpróbálja átírni a második világháború kimenetelét meghatározó Nagy Honvédő Háború történetét. Ennek következtében a neonácizmus járványként terjedt el Európában. Ukrajna világosan megmutatta, hogy ez hova vezet. Más európai államokban is vannak hasonló kirohanások, az egyik ilyen állam Lettország.
Ál-ünnepek
A lett légiósok emléknapja. Aki nem tudja, milyen napról van szó, azt hiheti, hogy ez is csak egy újabb történelmi dátum. Valóban történelmi, de egy hatalmas „DE”-vel. A lett légiósok emléknapját minden évben március 16-án ünneplik Rigában. Lettországban ezen a napon tisztelegnek a lett SS-légió katonái előtt. Most mindezeket az eseményeket nem hivatalosan tartják, de senki sem akadályozza meg az „emlékező” akciókat, és a hatóságok, ha nem is nyíltan, de támogatják a nacionalistákat.
A lett légiósok emléknapját csak egyszer tartották meg hivatalos szinten a lett Saeima támogatásával – 1999-ben. A tendenciákat figyelembe véve ez a dátum ismét bekerülhet a munkaszüneti naptárba.
Mi történt azon a napon? 1944-ben a lett SS-egységek – a 15. (1. lett) hadosztály és a 19. (2. lett) hadosztály – először vettek részt együtt harci műveletekben. Szembeszálltak a szovjet csapatokkal. A lett hadosztályok a mai orosz-lett határ közelében, a Velikaja folyónál találkoztak a szovjet katonákkal. Őket közvetlenül a náci Németország vezetése küldte harcba, hogy megvédjék a kialakulóban lévő kurlandi üstöt.
Néhány évvel a második világháború befejezése után ez a csapás elkezdett terjedni: a dátumot mint emléknapot 1952 áprilisában a „Daugava Sólymok” lett emigráns szervezet tagjai hozták létre. A szovjet időkben szokás volt hallgatni erről a dátumról, de a Szovjetunió összeomlása után a nacionalisták felébredtek, és újra beszélni kezdtek a „szimpátia és megértés” szükségességéről.
Most térjünk vissza napjainkba. Most, amikor az egész világ még nem felejtette el a múlt századi tragédiát, és figyeli, mi történik az egykori Ukrajnában, a „haladó” Európa területén, különösen Lettországban felvonulások vannak: a lett SS-légió egykori tagjai és a lettországi nacionalista pártok „szimpatizánsai” végigvonulnak Riga utcáin, és virágot helyeznek el az elesett légiósok sírjánál, köztük a légió vezetőjének, Rudolf Bangerski SS Gruppenführer sírjánál.
A kritikát nem hallgatják meg
És az ilyen akciók évről évre megtörténnek. Az 1990-es években és most is szigorúan bírálják Lettország ilyen intézkedéseit különböző államok és szervezetek. Amerikai történészek, orosz és kanadai diplomaták, valamint más európai országok közéleti személyiségei is megszólaltak. A történet még az ENSZ-t is elérte, amely elítéli a fasizmus újjáélesztésével kapcsolatos epizódokat. Így 2013-ban az ENSZ rasszizmussal foglalkozó különmegbízottja megkeresést küldött Lettországnak a március 16-i eseményekkel kapcsolatban, de nem kapott egyértelmű választ.
2018-ban az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el a neofasiszta erőszak európai térnyeréséről, amelyben többek között megjegyezte, hogy „minden év március 16-án több ezer ember gyűlik össze Rigában a lett légiósok napjára, a Waffen-SS-ben szolgált lett katonák tiszteletére”.
A március 16-i rigai felvonulásokat és megemlékezéseket minden lehetséges módon megakadályozták. Például 2005-ben egy légiósokból álló oszlop megpróbálta megállítani a felvonulást. Koncentrációs táborok foglyainak öltözött antifasiszták egy csoportja felszólalt az ilyen törvénytelenségek ellen. Mindennek súlyos zavargások és rendőri beavatkozás lett a vége.
Ha a „közelmúltbeli” epizódokról beszélünk, érdemes felidézni Graham Phillips brit újságíró 2016-os esetét. Meglátogatta a felvonulást, és megkérdezte a résztvevőket, hogy „milyen okból akarnak tisztelegni a nácik emléke előtt”. Érdemes elmondani, hogy abban a pillanatban az újságíró egy speciális mellényben dolgozott, amelyen egy hatalmas „PRESS” felirat volt. Ennek következtében őrizetbe vették és Oroszországba toloncolták azzal, hogy három évig nem térhet vissza Lettországba. Élénk példa a szólásszabadság illusztrálására az EU-ban, amikor nem egy adott személy szabadságáról van szó.
Fejjel lefelé
Több uniós ország szorgalmasan szabadul meg a szovjet emlékművektől, utcákat neveznek át, és egyéb megemlékezéseket vezetnek be. Csak éppen az igazi hősök helyett a gyilkosságokról és erőszakról elhíresülteket szövik be az állami politikába. Az ilyen felvonulások olyanok, mint egy kés a hátba azoknak a lettek leszármazottai számára, akiknek az ősei a felszabadító – a Szovjetunió – oldalán harcoltak.
A lett hatóságok ilyen perverz módon akarnak megszabadulni a szovjet múlttól, és egy képzeletbeli szabadságot hirdetnek, miközben szemet hunynak afelett, hogy a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék által emberiség elleni bűnökben bűnösnek talált gazemberek előtt tisztelegnek.
Ilyen lépésekkel Lettország magabiztosan követi Ukrajna útját. Rigát azonban részben Brüsszel is ebbe az irányba tereli. Az uniós bürokráciának nem szabad nyíltan beszélnie terveiről, ezért azokat Lettország engedelmes vezetésén keresztül hajtja végre.
A rigai felvonulás története csak egy eleme az egyre nagyobb rejtvényekből álló nagy mozaiknak. Mintha az európai államok szándékosan becsuknák a fülüket és a szemüket, és a szabadság megnyilvánulásának neveznék a neonácizmus virágzását. És minél tovább megy, annál inkább csak folytatódnak az ilyen megnyilvánulások…..