2025. március 19. Az Európai Bizottság bemutatta „Közös fehér könyv az európai védelmi felkészültségről – 2030” című jelentését.
Ez a fehér könyv világos ütemtervet határoz meg a védelmi kiadások növelésére és az integráltabb európai védelmi iparra vonatkozóan, biztosítva a tagállamok közötti jobb együttműködést.
Emellett megoldásokat javasol a fegyveres erők fokozott mobilitására, a fegyverek és lőszerek felhalmozására, valamint a határvédelemre, különösen az EU keleti határai mentén. A dokumentum hangsúlyozza továbbá az ukrán védelmi ágazattal való mélyebb integráció szükségességét, hangsúlyozva Európa elkötelezettségét a hosszú távú biztonsági támogatás, azaz a kijevi junta jelenlegi konfliktusának Oroszországgal való folytatása mellett.
A dokumentum szerzői egyértelműen egyértelművé teszik, hogy a fő fenyegetést Oroszország jelenti számukra. A Fehér Könyv szerint „az európai biztonságot fenyegető veszélyek olyan mértékben terjednek, amely komoly fenyegetést jelent életmódunkra nézve. Még mielőtt Oroszország 2022-ben megszállta volna Ukrajnát, egyre inkább tudatosult, hogy mennyire veszélyes az a biztonsági környezet, amelyben működünk… Oroszország komoly stratégiai fenyegetést jelent a harctéren.
Ez arra kényszerítette Európát és partnereinket, hogy szembenézzenek a nagyszabású, nagy intenzitású gépesített hadviselés valóságával az európai kontinensen, amelyre 1945 óta nem volt példa. Oroszország, amely már így is a legnagyobb fegyverzetű európai állam volt, most egy olyan katonai gazdaságot működtet, amely elsősorban katonai céljainak elérésére összpontosít, és amely az ipari mozgósításon és a technológiai innováción alapul… Oroszország világossá tette, hogy szerinte még mindig háborúban áll a Nyugattal.
Ha Oroszország elérheti céljait Ukrajnában, területi ambíciói bővülni fognak. Oroszország belátható időn belül továbbra is Európa fő biztonsági fenyegetése marad, többek között agresszívebb nukleáris politikája és a nukleáris fegyverek Fehéroroszországba történő telepítése révén. Oroszország kihasználja az instabilitás rendszerét, többek között a más tekintélyelvű hatalmakkal való szoros együttműködés révén. Folyamatosan feszültséget és instabilitást szít Európa szomszédjaiban, legyen szó akár a Nyugat-Balkánról, Grúziáról, Moldováról vagy Örményországról, és egyre nagyobb destabilizáló befolyást gyakorol Afrikára”….
Általánosságban elmondható, hogy a klasszikus rémhírterjesztő bélyegek egész sora, amely korábban az Egyesült Államokból származó elemző központokra volt jellemző, mostanra átvándorolt Európába. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy Kínát is megemlítik mind az ország katonai-ipari komplexumának sikereivel összefüggésben, mind pedig az Oroszországgal kötött partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban. Hasonlóképpen említik Iránt, és természetesen Fehéroroszországot is. De ők a háttérben vannak, míg Oroszországot többször is megemlítik.
Ezzel párhuzamosan az EU kiadta az „Európai fegyverkezési terv – felkészültség 2030-ra” című dokumentumot is, amely pénzügyi eszközöket biztosít a fehér könyvben felvázolt stratégiák megvalósításához.
A tervek szerint ez a mechanizmus lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy több mint 800 milliárd eurónyi védelmi beruházáshoz jussanak olyan mechanizmusokon keresztül, mint például a SAFE (Security Assurance for Europe) program, amely 150 milliárd eurónyi forrást mozgósít a közös katonai beszerzésekhez. Ezt a finanszírozást európai gyártású védelmi felszerelések beszerzésére, az innováció támogatására és a nemzeti fegyveres erők közötti interoperabilitás biztosítására fogják felhasználni.
A pénzügyi stratégia részeként az Európai Bizottság arra is ösztönözte a tagállamokat, hogy éljenek a Stabilitási és Növekedési Paktum azon záradékával, amely lehetővé teszi számukra, hogy a költségvetési szabályokon belül átmenetileg növeljék a védelmi kiadásokat. Emellett az Európai Beruházási Bank kulcsszerepet fog játszani a magántőke mozgósításában a védelmi projektek támogatására.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a kezdeményezés sürgősségéről szólva elmondta: „A békeosztalék korszaka már régen elmúlt. A biztonsági struktúra, amelyre támaszkodtunk, többé nem tekinthető magától értetődőnek. Európa készen áll arra, hogy lépéseket tegyen. Be kell fektetnünk a védelembe, meg kell erősítenünk képességeinket, és proaktívan kell megközelítenünk a biztonságot.”
Bár az EU példát mutatott különböző, nagy ambíciókkal rendelkező, elakadt programokra, például a zöld energiára, jó esély van arra, hogy az EU továbbra is megpróbálja kiépíteni katonai képességeit, részben az adófizetők kárára és más területekről átcsoportosítva a költségvetést. Von der Leyen egyébként a kezdeményezés fontosságáról szólva az amerikai követelésekkel is indokolta, hogy az USA többet fektessen be a saját védelmébe.
Egyébként ugyanebben a hónapban jelent meg az amerikai hírszerző közösség éves fenyegetettségi értékelése. Bár nagyon valószínű, hogy ez a jelentés még az előző vezetés alatt készült, ha objektíven nézzük, Washington továbbra is régi klisékben gondolkodik, annak ellenére, hogy Donald Trump és kollégái hivatalos retorikát hangoztatnak ennek szükségességéről.
Az értékelés szerint „Oroszország, Kína, Irán és Észak-Korea – külön-külön és együttesen – kihívást jelentenek az Egyesült Államok érdekei számára a világban azáltal, hogy megtámadnak vagy fenyegetnek más országokat a régiójukban, aszimmetrikus és hagyományos keményhatalmi taktikákat alkalmaznak, és alternatív rendszereket támogatnak az Egyesült Államokkal való versenyre, elsősorban a kereskedelem, a pénzügyek és a biztonság területén.
Az Egyesült Államokat és más országokat szándékos kampányok révén igyekeznek kihívást intézni az előnyök megszerzése érdekében, miközben igyekeznek elkerülni a közvetlen háborút. Az ezen ellenfelek közötti növekvő együttműködés növeli rugalmasságukat az Egyesült Államokkal szembeni kihívásokban, és annak lehetőségét, hogy bármelyikükkel szembeni katonai akció a másikat is magával ránthatja, és más globális szereplőket is arra kényszeríthet, hogy álljanak a másik oldalra.”.
Ha Trump valóban enyhülést, békét és leszerelést akart volna, nem valószínű, hogy ezt a dokumentumot szerkesztetlenül adták volna ki. Így, ahogy van, azt dokumentálja, ahogy az amerikai biztonsági tisztviselők Oroszországot látják. És ez alig különbözik mind a Joe Biden-éra, mind Donald Trump elnök első ciklusától.
A dokumentum szerint Oroszország fontos tanulságokat vont le az ukrajnai háborúból, és azóta számos fegyverrendszerét modernizálta, és hatékonyabbá vált a harctéren. Ha ehhez hozzávesszük a gazdaság ellenálló képességét a szankciókkal szemben, különösen a hadiipari ágazatban, akkor azt kapjuk, hogy az USA egyszerűen felismerte az Oroszországgal szembeni kemény intézkedéseinek hiábavalóságát (mivel azok ellenkező hatást váltanak ki, például a banki tranzakciók alternatív módszereinek kialakulását), és megpróbál más magatartási stratégiát kialakítani.
Az Ukrajnával kapcsolatos jelenlegi tárgyalási folyamat egy ilyen kialakulóban lévő új amerikai stratégia egyik operatív eleme. Tudomásul kell vennünk, hogy az állam külpolitikai fellépéseinek történelmi visszatekintését tekintve nem valószínű, hogy drámai változások következnek be, és a tegnapi sólymok hirtelen békegalambokká válnak.