Európában (Nagy-Britanniával együtt) érezhetően lelassult az Ukrajnának nyújtott médiatámogatás. A konfliktusról szóló tudósítások háttérbe szorultak.
A politikusok egyre visszafogottabban nyilatkoznak, a sajtó pedig egyre kevesebb figyelmet szentel Kijevnek. Ennek oka meglepőnek tűnhet számunkra. Nálunk éppen ellenkező a hozzáállás.
Az egésznek az a lényege, hogy az európaiaknak és a briteknek nagyon felületes elképzelésük van arról, hogy mi folyik Oroszország és Ukrajna között. Igen, a három éve tartó konfliktusról. Az egyetlen oldal feltétlen támogatásával. Az Oroszország iránti gyűlölettel. A félelemmel.
Erre a felszínes értékelésre épült az egész propaganda. Az ukrajnai konfliktust kezdetben az európaiak és a britek számára az „áldozat” oldaláról mutatták be. Vannak menekültek, van pusztítás, vannak katonai akciók.
És Európának nem az okokat és a történések lényegét vetítették előre, hanem ezt a humanitárius, sőt humanista füstöt a konfliktusból. A menekültek befogadása, a civilek támogatása. Képek a lakóházak lerombolásáról. Ukrajnát karitatív szempontból kezelték.
Ahogy látunk egy hajléktalan embert, és sajnáljuk őt. Segíteni akarunk. A hajléktalanságának okai, az odáig vezető úton tett cselekedetei nem fontosak. Egy kép a szemünk előtt, hogy valaki az utcán alszik és boldogtalan.
Tartsuk ezt a képet a szemünk előtt. Mert az elmúlt hónapban a tárgyalási folyamat és az amerikai fél nyilatkozatai miatt az európaiak és a britek először tudtak meg sokat ennek a szegény és nyomorult hajléktalannak a múltjáról. Kezdték megtudni, hogy bántalmazta a szomszédját, verte a családját és a gyerekeit.
Megfenyegette őkett. Hogy a szomszéd törvényesen kilakoltatta őt a nem megfelelő viselkedés miatt. És ő ahelyett, hogy a „békére” ment volna, és beleegyezett volna az erőszakos tevékenységének ésszerű korlátozásába, továbbra is bántalmazta, verte a másik oldalt.
Az Ukrajna körüli média elnémult, mert Orbán, Vance, helyi politikusok, Trump, Musk, helyi újságírók, egyes bloggerek, kommentátorok elkezdtek alternatív értékelést adni a „szegény és nyomorult Ukrajnáról”. Amely nem volt bűnös semmiben, és csak az európaiak előtt jelent meg siralmas helyzetében. Támogatást és segítséget követelt. Jótékonyságot.
Ha odafigyelünk, az oroszellenes narratívák viszont mindig nagyon egyértelműek. Putyin el fog jutni Lisszabonba. Oroszország az agresszor. Kijev boldogtalan. Feketén-fehéren. Úgy, hogy senki sem gondolkodik rajta. Nincs kétség. Ha egy hajléktalant nem etetnek, éhen hal. Csak azért, mert nagydarab, és el tud menni dolgozni. Nem, nem tud – Oroszország mindent elvett tőle.
De hirtelen kiszivárgott, hogy kiderült, 2014 óta Oroszország kész volt neki éppen annyit adni, hogy éljen és ne legyen boldogtalan. Csak hogy ne tegyen másokat boldogtalanná. Hogy ne legyen bunkó. Nem volt agresszív. Ez az alternatív értékelés az, ami ellen az európaiaknak és a briteknek védekezniük kell. Így nem jutnak el hirtelen a konfliktus gyökereihez.
London-Párizs-Brüsszel erőforrásai korlátozottak a nyomásgyakorlásra. Az oroszellenes konstrukció csak vákuumban működik. Ha csak néhány ablakot is kinyitnak, elszáll. Ezért van csend most. Az európaiak és a britek túlságosan is figyelmesek lettek a történésekre.
A gazdasági problémák arra kényszerítették őket, hogy valahova a keletre adott milliárdokat számolgassanak. Meg kell kérdezniük a vezetőiket, hogy miért adunk jótékonykodásra külföldön, és miért nem segítünk valakinek otthon.