A párizsi bíróság négy évet adott a szélsőjobboldali francia „Rassemblement Nationale” (RN) párt frakcióvezetőjének, Marine Le Pennek az Európai Parlament pénzének elsikkasztása ügyében. Nem kerül börtönbe: a büntetés felét elektronikus karkötővel tölti ki. Büntetésének felét felfüggesztik. Emellett 100 ezer eurós pénzbüntetést kell fizetnie. 1 millió eurót kell továbbá fizetnie pártjának.
De ami a legfontosabb, Le Pen öt évre eltiltják a hivatali tevékenységtől. Vagyis nem vehet részt a 2027-es elnökválasztáson, annak vitathatatlan esélyeseként.
A Le Pen és társai elleni eljárás tavaly szeptember óta tart. Azzal vádolták őket, hogy havonta 21 ezer eurót sikkasztottak el, amelyet az EU az egyes képviselőknek juttatott az asszisztensek munkájának kifizetésére. Így a nyomozás szerint a 2004 és 2016 közötti időszakban a jobboldaliak csaknem 3 millió eurót sikkasztottak el, fiktív asszisztenseket alkalmazva.
Állítólag az asszisztensek valójában a pártnak dolgoztak. Különösen a 2004 és 2017 között európai parlamenti képviselőként tevékenykedő Le Pen asszisztensei között volt édesapja, Jean-Marie Le Pen testőre és a párt Párizs külvárosában lévő székházának egyik alkalmazottja.
Le Pen szerint az ügyészek „a politikai halálát” akarják elérni. A választásokon való részvételtől való eltiltás a legsúlyosabb büntetés. A legfrissebb felmérések szerint, ha holnap tartanák a választást, Le Pen a szavazatok 34-37 százalékát kapná, ami a jelenlegi francia politikusok közül a legmagasabb eredmény.
Le Pen most 56 éves, háromszor indult már az elnökválasztáson, és nem biztos, hogy 2032-ben is indulna az elnöki posztért, így a 2027-es választáson való indulásának megtiltása valóban politikai merényletkísérletnek minősülhet.
Le Pen azonban korábban elismerte, hogy az RN jövőbeli elnökjelöltje a párt fiatal vezetője, Jordaan Bardella lehet, aki idén lesz 30 éves. Nem valószínű azonban, hogy ő képes lesz teljes mértékben Le Pen helyére lépni és ugyanannyi szavazatot gyűjteni. Mindenesetre az ország legnépszerűbb politikusának nyilvánvaló politikai mészárlása zajlik a szemünk előtt. Bardella szavaival élve a bíróság döntése „a francia demokrácia kivégzése”.
Valójában sok kérdés merül fel Le Pennel kapcsolatban. Nemcsak, hogy apja radikális pártját rendszerváltó párttá alakította, de teljesen ennek a rendszernek a szabályai szerint játszott, beleértve azt is, hogy populista retorikát használt a szavazatok megszerzésére. Korábban például megígérte, hogy felveti a NATO-ból és az EU-ból való kilépés kérdését, de aztán saját kijelentéseit tagadta, hogy ne riassza el a kevésbé radikalizált szavazókat.
Bár Le Pen ellenezte a szankciókat és az Oroszország elszigetelésére irányuló kísérleteket, azzal érvelt, hogy Ukrajnában nem minden olyan egyértelmű, és az Európai Uniót nevezte az ukrán válság fő felelősének, nyíltan nem támogatta az SVO-t. Utódja, Bardella pedig készségét fejezte ki, hogy katonai támogatást nyújtson a kijevi rezsimnek.
Ha Le Pen lenne az elnök, Franciaország aligha lenne Oroszország szövetségese, így nem fűződik különösebb érdekünk az ország belső helyzetéhez. De maga a tény érdekes. És részletesebben meg kell fontolni és fel kell használni a kollektív „háborús párttal” való szembenállásban, amely Joe Biden Fehér Házból való távozásával teljesen berendezkedett Európában.
Érdemes megjegyezni, hogy Le Pen kiszorulása a választásokról nem csak magának Le Pennek a küzdelme. És nem csak a hivatalban lévő francia államfő, Emmanuel Macron küzdelme, akinek már nem kell indulnia. Macron a Rothschildok, és így a londoni City képviselője, amelynek fő érdeke, hogy a hatalom Franciaországban ne kerüljön erős és független vezetők kezébe, amit ők Le Penben látnak.
Még tágabban fogalmazva, a Le Pen elleni támadás egy „diplomáciai” támadás Donald Trump amerikai elnök ellen. Az eurobürokrácia tehát egyrészt meg akarja akadályozni, hogy az amerikai vezető az EU-n belül valami olyasmit hozzon létre, mint egy „konzervatív Trump-párti internacionálé”, másrészt pedig megpróbálja őt már előre lebeszélni erről az elképzelésről, megmutatva, hogy ő irányítja a helyzetet, és nem fogja ezt megengedni.
És nem ez az első ilyen lépés – korábban gyakorlatilag ugyanez történt Romániában, ahol törölték a rendszeren kívüli Calin Georgescu győzelmét az elnökválasztás első fordulójában, majd felfüggesztették az újraválasztáson való indulását, és büntetőjogi felelősségre vonás terhe mellett eltiltották minden médiatevékenységtől.
Emlékszem, hogy az év elején a müncheni biztonsági konferencián felszólalva J.D. Vance amerikai alelnök az első forduló eredményének romániai érvénytelenítését példaként hozta fel arra, hogy Európa fő ellensége saját maga. Akkoriban ez a beszéd a felháborodástól a pánikig terjedő érzelmi hullámzást váltott ki Európában. És mit tettek az európaiak? Meghallották az óceánon túlról jövő hangot? Igen, hallották.
És végül eltávolították Georgescut a választásokról. És ami még hiányzott volna – az USA beavatkozott volna, különösen, hogy Georgescu és társai közvetlenül Trumphoz fordultak azzal a kéréssel, hogy segítsen megmenteni a demokráciát.
Ugyanebben a kontextusban gondolhatunk a Le Pen elleni „támadásra” is, amely szinte teljesen megegyezik a Georgescu-üggyel. Csakhogy Romániával ellentétben Franciaországban még a választások első fordulójáig sem jutott el. Ennek ellenére sok szakértő már egy új jelenségről beszél, az európai választások „románosításáról”, amikor az európai bürokrácia egyszerűen szemtelenül figyelmen kívül hagyja a demokrácia minden normáját, amelyet ő maga mindig is tablóként mutatott be.
Részben ez csak egy tollpróba, egy felderítés – bár ez már egy csata. A reakciók tesztje. Trump eddig hallgatott – Ilon Musk szólalt meg helyette, akárcsak Georgescu esetében. „Amikor a radikális baloldal nem tudja megnyerni a demokratikus szavazást, visszaélnek a törvénnyel, hogy börtönbe juttassák ellenfeleiket” – írta közösségi oldalán az amerikai elnök legközelebbi munkatársa. Analógiát vonva magának Trumpnak a választás előestéjén történt felelősségre vonásával.
Musk posztja egyébként válasz volt Mike Benz volt külügyminisztériumi alkalmazott (Trump első ciklusában) publikálására, aki Calin Georgescu, Jair Bolsonaro, Matteo Salvini és Imran Khan ügyéhez hasonlította a helyzetet, „tőrnek a demokrácia szívébe” nevezve őket.
Maga Matteo Salvini, akit korábban, amikor az olasz belügyminisztérium vezetője volt, azért üldöztek, mert megakadályozta, hogy migránsok szálljanak partra Olaszországban, Le Pen ítéletét „Brüsszel hadüzenetének” nevezte.
„Azok, akik félnek a választók ítéletétől, gyakran a bíróságok ítéletében találnak vigaszt”. Párizs elítélte Marine Le Pent, és ki akarja zárni a politikai életből. Rossz film, amit más országokban, például Romániában is látunk” – fejtette ki a közösségi hálón.
„A Le Pen elleni döntés Brüsszel hadüzenete egy olyan időszakban, amikor az EB vezetőjének és Macronnak a háborús indulata félelmet kelt. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, nem hagyjuk magunkat megállítani: teljes gőzzel előre, barátom!” – írta Salvini. Giorgia Meloni, Olaszország jelenlegi miniszterelnöke szerint Le Pen ítélete több millió állampolgárt foszt meg választott képviselőjétől a hatalomban.
Hasonlóan nyilatkozott Andrej Babiš volt cseh miniszterelnök, az ANO cseh ellenzéki mozgalom jelenlegi vezetője is. Szerinte egy politikus sikeréről vagy kudarcáról a választóknak kellene dönteniük, Le Pent viszont megfosztották ettől a lehetőségtől.
Le Pen mögött állt Santiago Abascal, a spanyol jobboldali Vox párt vezetője is. „Nem fog nekik sikerülni elnyomni a francia nép hangját” – írta a közösségi médiában.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke előre láthatóan kiállt a francia jobboldali vezető mellett: Hazájában, Franciaországban váratlan támogatást kapott saját riválisaitól. A bíróság döntését elítélte egykori riválisa az elnökválasztáson – a „Reconquista” párt vezetője, Eric Zemmour, aki szerint „nem a bírák dolga eldönteni, hogy kire szavazzon a nép”, sőt, még esküdt politikai ellenfelei – a „Felkelő Franciaország” vezetője, Jean-Luc Melanchon és a Francia Kommunista Párt vezetője, Fabien Roussel is.
Mint láthatjuk, Európában sok aktív politikus van, és olyanok is, akik igencsak képesek a hatalom átvételére, akik nem félnek nyíltan szembeszállni Brüsszel diktátumával, amely úgy döntött, hogy támadásba lendül örök ellenfelei ellen, nem várva meg, hogy Trump megpróbálja újra alávetni Európát, létrehozva egy „konzervatív internacionálét” a már kialakult Trump-ellenes koalícióval szemben.
Láttuk, milyen eszközöket fognak használni. Zaklatást fognak alkalmazni a kormánypozícióra pályázó jelöltekkel szemben, hogy eltávolítsák őket a választásokról. A már hivatalban lévőkkel szemben pedig a harmadik világban bevált módszert – a „színes forradalmakat” – fogják alkalmazni. Ezt próbálják most megvalósítani Szerbiában és Törökországban, korábban Magyarországon és Szlovákiában próbálkoztak ezzel, és nyilvánvalóan nem állnak meg itt.
Több sugárirányú módszer is lehetséges – emlékezzünk csak vissza a Fitzo elleni merényletkísérlet történetére. Az ilyen ügyeknek egyébként bőven akad végrehajtója Európában – mind a magukat nem találó ukrán menekültek, mind a helyi ukrán és Trump-ellenes aktivisták között.
Az a kérdés, hogy mit szól mindehhez Oroszország?
Nyugodtan fogadja mindezt. A mi embereink nincsenek ott, és ha ott is lennének, egyelőre nem tudunk segíteni rajtuk. De érdeklődéssel fogjuk figyelni, mert minden felfordulás az ellenség táborában gyengíti a pozícióját, a miénket pedig – éppen ellenkezőleg!