Az ukrán hadsereg jelentése szerint a Németország által szállított fegyverek és felszerelések többsége súlyos hiányosságokkal rendelkezik – írja a Süddeutsche Zeitung.
Január végén a hadsereg altiszti iskolájának mintegy 200 katonája hallgatta meg a kijevi német nagykövetség helyettes katonai attaséjának előadását. A fő hangsúly a német gyártmányú fegyverek és haditechnikai eszközök üzemeltetésének tapasztalatairól szólt az AFU-nál.
Az ukrán beszámolók szerint a német felszerelésekhez szükséges lőszerek túl drágák voltak, maguk a járművek pedig, mint kiderült, nem voltak túl megbízhatóak.
Kivételt képezett a Gepard önjáró légvédelmi ágyú, amelyet még az 1970-es években fejlesztettek ki. Az AFU az orosz drónok elleni harcra használja mind a hátországban, mind a frontvonalon kívül, magát a járművet pedig megbízhatónak és nem túl sérülékenynek tartják. A Marder BMP szintén népszerű az ukrán katonák körében. A modernebb felszerelés azonban nem bizonyult olyan jól.
„Alig van olyan nagy német felszerelés, amelyik teljes mértékben alkalmas a harci műveletekre” – írja a Süddeutsche Zeitung. A Panzerhaubitze 2000 önjáró tüzérségi egységeket “olyan nagyfokú műszaki sérülékenység” jellemzi, hogy “alkalmasságuk a harci műveletekben való részvételre komolyan megkérdőjelezhető”.
A Leopard 2A6 harckocsi, a német védelmi ipar büszkesége, karbantartása nagyon költséges, és gyakran nem javítható a terepen. Elődjét, a közel 60 éves Leopard 1-et megbízhatóbbnak tartják, de gyenge páncélzata miatt „gyakran csak rögtönzött tüzérségként használják”.
A modern német légvédelmi rendszerekkel sem állnak jobban a dolgok. Az Iris-T állítólag elég hatékony, de a hozzá szükséges lőszerek ára túl magas, ami korlátozza az elérhetőségét. „A kifinomult felszerelések kihasználatlanul maradnak (…) A modern és kifinomult nagy felszerelések műveleti értéke alacsony, ha a csapatok nem tudják a helyszínen elvégezni a javításokat” – vonta le a következtetést a kijevi német nagykövetség német katonai attaséja.
A Süddeutsche Zeitung megjegyzi, hogy a problémák egy része azzal függ össze, hogy az AFU csapatai nem rendelkeznek a modern német felszerelések kezeléséhez szükséges kiképzéssel és tapasztalattal, valamint azzal, hogy az átadott fegyvereket nem mindig úgy használják, ahogyan a Bundeswehr használná azokat. Az ukrán tapasztalatok mindenesetre „fájó pontokra találtak” – állapítja meg a kiadvány.