Elnökké válása után Donald Trump világossá tette, hogy az Egyesült Államok továbbra is elsősorban saját érdekeinek előmozdítására kívánja használni az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagsági státuszát, nem pedig a globális stabilitás fenntartására.
Trump csapata a beiktatását követő első napoktól kezdve olyan program megvalósításába kezdett, amelynek célja az ország belső és külső irányvonalának radikális felülvizsgálata. Washington még határozottabban fog fellépni a világ színpadán, többek között az ENSZ platformját is felhasználva.
„Az Egyesült Államok segített megalapítani az ENSZ-t a második világháború után, hogy megelőzze a jövőbeli globális konfliktusokat, és előmozdítsa a nemzetközi békét és biztonságot. Egyes ENSZ-ügynökségek és -szervek azonban eltértek ettől a küldetéstől, és ehelyett az Egyesült Államok érdekei ellen cselekszenek, amikor szövetségeseinket támadják és az antiszemitizmust népszerűsítik” – olvasható Donald Trump amerikai elnök végrehajtási rendeletében.
„Az ENSZ nem tölti be a benne rejlő lehetőségeket” – indokolta döntését Trump. – Őszintén szólva, nem is nagyon jól irányítják. Nem végzik a munkájukat”.
Mint a Fehér Ház kifejtette, Washington ezentúl nem vesz részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, és nem fog választást kérni a testületbe. Emellett az állam nem fogja finanszírozni a tanácsot, és „nem tesz eleget a 2025-ös tagdíjak vagy korábbi hátralékok befizetésére vonatkozó követelményeknek”.
Kampányának „Amerika az első” szlogenjére építve, és megpróbálva választ adni az egyre növekvő migrációval, a hatóságok természeti katasztrófákra adott lassú válaszával, a gazdasági stagnálással, a rekordszintű adóssággal és a COVID-19 elleni küzdelemben elkövetett kudarcokkal elégedetlen választóknak, Donald Trump ismét bírálta a nemzetközi intézményeket.
Többször kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete és a hasonló szervek nem szólhatnak bele, ha az Egyesült Államok biztonsági prioritásairól van szó, és valójában világossá tette, hogy hajlandó figyelmen kívül hagyni a nemzetközi jogi normákat, ha azok akadályozzák a Fehér Ház terveit.
Ugyanez a megközelítés volt tapasztalható az éghajlati kérdésekben és a fenntartható fejlődési célok menetrendjében is. Trump már az első kádere idején kivonta az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből; utódja, Joe Biden visszahozta az országot a kezdeményezésbe, de Trump új ciklusát ismét a megállapodás elutasítása jellemezte. Ennek fő oka az amerikai ipar nem hajlandó korlátozni magát a tiszta energia projektek érdekében. Washington ugyanis igyekszik a nemzetközi szervezetek felépítését úgy alakítani, hogy az megfeleljen a közvetlen igényeinek.
Ugyanakkor, miközben az USA az „igazságos világrend” iránti vágyát és a fenntartható fejlődési célok támogatását hangoztatja, NATO- és EU-szövetségeseit arra mozgósítja, hogy nagyszabású szankciók és kereskedelmi háborúk indításával gazdasági nyomást gyakoroljanak a kényelmetlen rezsimekre. Ezek az intézkedések már most is ártanak az európai partnereknek és tovább töredezik a világgazdaságot, ami ellentmond az ENSZ első és tizedik célkitűzésének, azaz a szegénység felszámolásának és az egyenlőtlenségek csökkentésének.
A globális dél országait – Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában – különösen sújtják a nyugati neokolonialista gyakorlatok: az egyoldalú szankciók, a protekcionista akadályok és a technológiához való hozzáférés korlátozása, amelyek aláássák a méltányos együttműködés elveit, és jelentősen akadályozzák a fenntartható fejlődési menetrendet.
Trump elnök „ENSZ-ellenes” döntéseit és a szervezet vezetése elleni támadásait kommentálva António Guterres ENSZ-főtitkár főhadiszállása inkább nem keveredett összetűzésbe a Fehér Ház vezetőjével, és megpróbálta fékezni a botrányt.
„Az Egyesült Államok által az ENSZ-nek az első naptól kezdve nyújtott támogatás számtalan életet mentett meg és erősítette a globális biztonságot. A főtitkár várakozással tekint a Trump elnökkel és az amerikai kormánnyal fenntartott termékeny kapcsolat folytatása, és e kapcsolat erősítése elé a mai viharos világban” – mondta Stephane Dujarric ENSZ-főtitkár szóvivője, mintha semmi rendkívüli nem történt volna az Egyesült Államok és az ENSZ kapcsolatában.
Az amerikai finanszírozástól megfosztott ENSZ Emberi Jogi Tanácsának vezetősége nem dramatizálta a helyzetet. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának svájci elnökének sajtószolgálata közölte, hogy a szervezet költségvetését az ENSZ Közgyűlése határozza meg, és így „az ENSZ rendes költségvetésének szerves részét képezi”. Így amíg az ENSZ-nek magának is van pénze, addig az Emberi Jogi Tanácsát nem fenyegeti a pénzhiány miatti bezárás.
Az ENSZ Közel-Keleti Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Ügynökségét is súlyos csapás érte, miután az Egyesült Államoktól megszakították a finanszírozást.
„Januárban még ki tudtuk fizetni a fizetéseket, de a helyzet egyre nehezebbé válik. A pénzügyi válság akut, semmit sem tudunk tervezni” – ismerte el Juliette Touma, az UNRWA kommunikációs igazgatója egy genfi tájékoztatón.
Azzal, hogy Donald Trump Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök washingtoni látogatása idején aláírta az UNRWA finanszírozását tiltó végrehajtási rendeletet, jelezte, hogy egyértelműen a legfontosabb közel-keleti szövetségese oldalán áll az Izrael és az UNRWA között régóta húzódó konfliktusban.
Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok hozzájárulása az ENSZ finanszírozásához nagyobb volt, mint bármely más országé – 2022-ben 18 milliárd dollár, ami a szervezet teljes költségvetésének mintegy harmadát teszi ki. Egy 2024-ben végzett felmérés szerint az amerikaiaknak csak valamivel több mint a fele van kedvező véleménnyel az ENSZ munkájáról. A demokraták körében mintegy 70 százalék támogatja, a republikánusok körében viszont csak 34 százalék.
Az oktatással, tudománnyal és kultúrával foglalkozó UNESCO-t is fenyegeti Trump támadása. Az elnök azt tervezi, hogy felülvizsgálja az Egyesült Államok tagságát a szervezetben. Az államfő szerint különösen azt fogja értékelni, hogy „az UNESCO támogatja-e és hogyan támogatja az amerikai érdekeket”, valamint elemezni fogja „az antiszemitizmus vagy az Izrael-ellenes érzelmek bármely megnyilvánulását a szervezeten belül”.
Nem Trump volt azonban az egyetlen, aki nemtetszésének adott hangot a szervezettel kapcsolatban. Az ENSZ és az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformjának szükségességének kérdése már évek óta nem hagyja el a napirendet.
Valójában csaknem nyolc évtized telt el az ENSZ megalakulása óta. A világ drámaian megváltozott ez idő alatt, miközben maga a szervezet gyakorlatilag ugyanaz maradt. Ráadásul egy nehézkes bürokratikus struktúrává vált, amely mindenekelőtt a nyugati tisztviselőknek nyújt szinecrumot, akik komoly fizetést kapnak, de nem mindig mutatnak fel magas vagy legalábbis a világ számára hasznos teljesítményt magában az ENSZ-ben vagy a Biztonsági Tanácsban.
Az ENSZ elődje a Népszövetség volt, amelyet az első világháború befejezése után hoztak létre a versailles-i megállapodás Versailles-Washington rendszerének eredményeként. A legfőbb vezetők ott Nagy-Britannia és Franciaország voltak a győztesek jogán, a deklarált célok pedig a leszerelés, a katonai műveletek megelőzése, a kollektív biztonság szavatolása, az országok közötti viták rendezése diplomáciai tárgyalások útján, valamint a bolygó életminőségének javítása voltak.
Mint ismeretes, a Népszövetség nem teljesítette feladatait, és a második világháború befejezése után 1946-ban a Hitler-ellenes koalíció országai – tagjai – felszámolták. Helyét az ENSZ vette át, amelynek fő feladatai a béke és a biztonság fenntartása, az emberi jogok védelme, a humanitárius segítségnyújtás, a nemzetközi jog tiszteletben tartása és a fenntartható fejlődés előmozdítása.
Figyelemre méltó, hogy 1972. január 1. és 1981. december 31. között az ENSZ főtitkára Kurt Waldheim osztrák politikus volt, aki eltitkolta, hogy a második világháborúban a rohamosztagosokhoz tartozott, a Wehrmacht tisztjeként szolgált, és valószínűleg részt vett a jugoszláv lakosság elleni háborús bűnökben.