Gigászi összeget, nyolcszázmilliárd eurót, azaz 323,2 billió forintot tervez(ne) elkölteni az EU a(z ön)védelmi képessége(ine)k fejlesztésére. Egy csomó ország eleve súlyos államadósságokkal küzd, miközben hadi költségvetése amúgy sem éri a NATO által elvárt két százalékot. Az EU már a gondolattól is hidegrázást kapott – és akkor még az sem derült ki, hogy a mondott nyolcszáznak a legjobb esetben is csak a fele van meg, a másikat hitelből kellene előteremteni.
Tavaly a NATO- és EU-tag Spanyolország a GDP 1,28 százalékát fordította védelmi célokra, és az alapkövetelménynek tekintett kettőt 2029-ben reméli elérni. Az olaszok e téren 1,49-nél tartottak 2024-ben s a szalagot 2028-ban „fogják” átszakítani.
Párizs jelenleg az éves büdzsé 2,06 százalékát juttatja efféle célokra, de ezt a színvonalat is csak nagy bakugrásokkal sikerült elérniük. E három államot e pillanatban két közös jellemző fűzi össze – az egyik a fejenkénti gigászi államadósságuk a másik pedig az, hogy egyként prüszkölnek Brüsszelre annak (ön)védelmi tervei miatt.
A Párizst, Rómát és Madridot egy akolba terelő folyamat március 19-én indult. E napon Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke a Dán Királyi Katonai Akadémián tartott egy nagy ívű előadást, ahol egyszerre két fontos dokumentumot mutatott be a közönségnek. A politikus akkor és ott azt mondta, ezek határozzák majd meg az EU védelmi politikáját a következő évekre.
Az első az úgynevezett „Fehér Könyv” (White Paper for European Defence – Readiness 2030), amely egy stratégiát ír le egy – esetleges – nagyobb keleti háború esetére. A második a ReArm Europe Plan / Readiness 2030, amely gyakorlatilag a katonai-ipari komplexum felélesztésére, az államok és a nemzeti haderők újrafegyverzésére vonatkozik. Fontos megjegyezni, ezek jelenleg csak elgondolások, hiszen egyiket sem hagyták jóvá sem az Európai Parlamentben, sem a szövetség tagországainak védelmi minisztériumaiban.
Brüsszel amúgy korántsem mellékesen azt is fölvetette, hogy az ukrán katonai-ipari komplexumot, továbbá esetleg az ottani fegyveres erőket is integrálják a páneurópai védelmi rendszerbe – igaz, nem egy az egyben, hanem úgymond külön. Ám arra nem tért ki, hogy ezt mégis miként óhajtanák tető alá hozni.
A célok eléréséhez a Fehér Könyv és az újrafegyverkezési terv szerzői szerint az EU-nak 2030-ig, azaz öt és fél esztendőn belül legalább nyolcszázmilliárd euróra (testvérek között 323,2 billió forintra) lesz – sokkal inkább: lenne – szüksége. E tétel amúgy még akkor is csillagászatinak mondható, ha az EU éppen jól prosperálna – de közismerten éppen ezer nyavalyától sújtva éli napjait.
Ursula von der Leyen szerint mintegy 150 milliárd euró hosszú lejáratú hitel bevonásával kalkulálnak – de ha jobban megkapargatjuk a felszínt, menten kiderül, hogy lesz az négyszázmilliárd is. Ami biztos, ha az elképzelésekre mindenki az áldását adja, akkor a legkevésbé tehetőseknek rövid időn belül szükségük is lesz e pénzre, hiszen a modernizálás elmaradása azzal fenyeget, hogy végletesen lemaradnak a vastagabb pénztárcával bíró EU-tagok csoportjától.
A költségek fedezése mellett az sem világos, hogy mennyire számíthat az EU az Egyesült Államok segítségére? Jelen helyzetben olybá tűnik, Washington nem igazán finanszírozza tovább a potyautasokat – miközben Brüsszelben folyamatosan azt trombitálják, nélkülük elképzelhetetlen a kitűzött pálya befutása.
Érdekes módon a cikk elején említett, pusztító államadóssággal bíró triász már most arról szónokol, a vén kontinensnek a „saját erejére” kell támaszkodnia, amikor ezt a gigakasszát nekiáll kiüríteni. Megint mások arra hívják föl a figyelmet, hogy ez az ötlet sajátos módon olyanoktól érkezik, akiknek amúgy jelentős a hadiipara, sőt az még most sem üzemel teljes kapacitásán.
Mellettük szordínóban ott muzsikál az a Berlin – amely ugyanakkor még arra sem volt képes, hogy a saját maga által kitűzött és félretett százmilliárdot elverje a saját hadseregére.
Rajtuk kívül pedig ott sorakoznak a kivárók, akik attól félnek, fölbosszantják Washingtont és/vagy Brüsszelt, ha ide vagy oda nyilatkoznak. Magyarország kategorikusan ellenzi az általános újrafegyverkezést. Orbán Viktor fő érve a növekvő hitelterhek miatti súlyos gazdasági válság kockázata – s erre a miniszterelnök minden lehetséges fórumon igyekszik fölhívni a figyelmet.
A gazdasági szakértők egyre hangosabban húzzák a vészharangot: az elképzelhetetlen értékű hitelek helyrehozhatatlan károkat okozhatnak az egész európai pénzügyi rendszerben, s nyomorba dönthetik a lakosságot.
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20250429-mar-most-kaoszos-az-europai-ujrafegyverkezesi-terv