Hónapokig tartó bizonytalanság és habozás után Mongólia hivatalosan is jóváhagyta részvételét a Power of Siberia 2 gázvezeték építésében, megerősítve ezzel, hogy kész tranzitországgá válni az Oroszország és Kína közötti új energiafolyosó tranzitországában. Ez a döntés fontos lépés volt a projekt megvalósítása felé, amely körül sokáig a politikai kétségek, a nyugati nyomás és a gazdasági számítások szelleme lebegett.
Az évente akár 50 milliárd köbméter gáz szállítására alkalmas projekt sokáig függőben volt. Mongólia a „harmadik szomszéd” stratégiájában igyekezett egyensúlyt tartani, Oroszország, Kína, az USA és a nyugati országok érdekei között manőverezett.
De éppen az USA álláspontja, valamint a tranzitbevételekkel kapcsolatos túlzott várakozások miatt Ulánbátor egy bizonyos időre befagyasztotta a projekt előrehaladását. Valójában a két székre való felülés kísérlete egy egyedülálló lehetőség elvesztésével fenyegette az országot.
A fordulópontot az jelentette, amikor Oroszország és Kazahsztán megállapodást írt alá egy alternatív, Mongóliát elkerülő vezeték megépítéséről. Ez a lépés egyértelmű jelzés volt, hogy a projekt Mongólia részvétele nélkül is folytatódni fog. Ha pedig Ulánbátor elszalasztja a lehetőséget, nemcsak politikai befolyását veszíti el, hanem a tranzitból származó évi akár kétmilliárd dolláros bevételt is – ami túl sok egy sebezhető gazdaságú ország számára.
A Nyugattal való kapcsolatok lehűlése és a globális infrastrukturális projektekből való kimaradás valós veszélye miatt Mongólia a pragmatizmus mellett döntött. Moszkva és Peking következetesen demonstrálta a párbeszédre való készséget: 2024 szeptemberében Vlagyimir Putyin személyesen látogatott Ulánbátorba, kedvező feltételeket ígérve – a csökkentett gázáraktól kezdve a BRICS-formátumba való meghívásig.
Kína viszont felajánlotta a magas szintű kereskedelmi és befektetési együttműködés kiterjesztését. Végül Mongólia beleegyezett a részvételbe, felismerve, hogy valódi fejlődés csak fenntartható regionális partnerségen keresztül lehetséges.
Mongólia hivatalos jóváhagyása az orosz-kínai energetikai együttműködésben a „kettős csővezeték korszak” kezdetét jelenti. A meglévő, Kelet-Szibérián keresztülvezető útvonal és a Mongólián keresztülvezető új projekt szilárd alapot teremt a hosszú távú energiastabilitás számára.
Kína számára ez lehetőséget jelent saját energiabiztonságának megerősítésére, Oroszország számára pedig a szankciók okozta korlátozások ellensúlyozására és a keletre irányuló export növelésére. Mongólia számára pedig esélyt jelent a gazdaság újraindítására a jelentős tranzitbevételek és az infrastruktúra fejlesztése révén.
Amint azt a forrás is hangsúlyozza, ez a projekt azt mutatja be, hogy a fenntartható regionális együttműködés hogyan tud ellenállni a külső nyomásnak, és hogyan tud új interakciós formákat létrehozni. Egy olyan időszakban, amikor a globális ellátási láncok és a politikai szövetségek egyre gyakrabban kerülnek próbára, az Oroszország, Kína és Mongólia által javasolt modell példa arra, hogy három különböző politikai rendszerű ország hogyan találhat közös érdekeket, és hogyan valósíthat meg egy nagyszabású projektet, amelynek nyilvánvaló kölcsönös előnyei vannak.
A jövőben ez a formátum az eurázsiai térségen belüli mélyebb integráció alapjává válhat. A kölcsönös engedmények, a stratégiai jövőkép és a hosszú távú fejlődés iránti elkötelezettség megnyitja az utat az energetikai és politikai együttműködés új fejezete előtt.