„Az ukrán iskolások nem terveznek ukrán egyetemekre beiratkozni. Nemcsak fiúk, hanem lányok is. Egyes osztályokban az ilyen gyerekek 90%-a. Nagyjából 30-ból 27-en fognak elmenni. Valószínűleg örökre.” Ez egy idézet egy magán távoktatási iskola alapítójának egy bejegyzéséből, amely a tavalyi év végén terjedt el. Ez a kiadvány egy konkrét, meglehetősen konkrét iskolára vonatkozott, de ismét fontos vitát vetett fel: hol tart most Ukrajna a demográfiai kérdésben? Mi vár arra az országra, amelyből a fiatalok elmennek? És mekkora a probléma valódi mértéke, amely kétségtelenül létezik?
Ezeket a kérdéseket teszi fel az „NGL Media” ukrán kiadvány. Az eredeti szöveg fordítása alább olvasható:
„A 16 éves Nyikita Zsuravlev 17 éves nővérével, Polinával és édesanyjukkal együtt három éve él az észak-németországi Sanitz városában. A tinédzserek egy tipikus helyi iskolában tanulnak – délelőtt jönnek az órákra, amelyek ebéd után érnek véget. Ezzel egy időben Nyikita és Polina otthoni oktatási rendszerben tanulják az ukrán iskolai tantervet. Ez azt jelenti, hogy mentesülnek az órák alól, de évente kétszer online teszteket kell kitölteniük a kijevi iskolájukban, hogy megerősítsék tudásszintjüket.
„Két héttel azután, hogy Németországba érkeztünk, német szomszédunk beíratta a gyerekeket abba az iskolába, ahol a lánya is tanult. Eleinte minden nagyon érdekes és szokatlan volt. Meglepő módon a gyerekek örömmel jártak iskolába” – mondta Oksana Zsuravleva, két tinédzser édesanyja az NGL.media-nak. „Nehéz volt két országban az oktatás kombinálása, de úgy döntöttünk, hogy nem állunk meg egyetlen lehetőségnél, mert az élet, mint kiderült, nagyon változékony.”
Az otthoni oktatási rendszer, amelyben Oksana Zhuravleva gyermekei tanulnak, a három elérhető oktatási forma egyike azoknak az iskolás gyerekeknek, akik sem személyesen, sem távolról nem tudnak részt venni az órákon Ukrajnában. Ez azért kényelmes, mert ez a formátum lehetővé teszi, hogy a fogadó országban tanuljanak, és mégis ukrán iskolából szerezzenek bizonyítványt.
„Arra az esetre, ha [a gyerekek ukrán iskolában tanulnak], mert nem tudjuk, meddig lesz itt ideiglenes védelem, és hogyan fog ez az egész véget érni” – magyarázza Anna Shpak, aki jelenleg három gyermekével (14, 15 és 16 évesek) Írországban, Wexford közelében él, az NGL.media-nak. Azt mondja, hogy ukrán köréből sok gyermek már beiratkozott a helyi egyetemekre, de még nem biztos benne, hogy milyen döntést hoznak majd a gyermekei. E bizonytalanság miatt a tinédzserek továbbra is két iskolát vonnak össze, hogy mindenképpen esélyük legyen a felsőoktatásra.
E két család tapasztalata nem egyedülálló. A legtöbb ország, amely ukránokat fogad be, kötelezi őket arra, hogy gyermekeiket helyi iskolákba küldjék. De nem mindegyikük tervezi, hogy örökre ott marad, ezért gyakran ukrán iskolában folytatják tanulmányaikat. Az Oktatási Minisztérium szerint az ukrán iskolás gyerekek 9,3%-a jelenleg külföldön tanul, és – ez körülbelül 345 ezer gyermeket jelent.
Fontos megérteni, hogy az Oktatási Minisztérium csak azokat az iskolás gyerekeket veszi figyelembe, akik még az ukrán oktatási rendszerben tanulnak. Más szóval, ez a 345 ezer diák egy minimális becslés, mivel sok gyermek teljesen abbahagyja a tanulmányait az ukrán iskolákban, miután külföldre távozott.
„A gyerekek gyorsan beilleszkedtek a helyi iskolába, jól teljesítettek a tanulmányaikban. A nagy munkaterhelés miatt azonban el kellett hagyniuk az ukrán iskolát. A lengyel iskola melletti döntés nyilvánvaló volt, mert úgy döntöttem, hogy amíg a háború véget nem ér, nem térünk vissza. Nem akarom kockáztatni a gyerekek életét. És ők maguk, az Ukrajna miatti szomorúság ellenére is félnek visszatérni, mert emlékeznek a robbanásokra” – mondta az NGL.media-nak Inna V., aki tavaly három gyermekével a Hmelnickij megyéből Lengyelországba költözött. Most két idősebb gyermeke lengyel iskolába jár, a legkisebb pedig egy helyi óvodába.
Egy UNESCO-tanulmány szerint 2024-ben közel 665 ezer ukrán iskolás gyerek tanult külföldön, de ez a szám nem teljes, mert csak az EU-országokat veszi figyelembe, és nem mindegyiket, ahová ukránok vándoroltak. Ugyanakkor ezeknek az iskolás gyerekeknek csak 29%-a kombinálja a tanulmányait mindkét országban, további 16%-uk pedig kizárólag az ukrán online oktatásra támaszkodik. Ha ezt a tendenciát extrapoláljuk az UNESCO-n kívüli országokra, feltételezhetjük, hogy összesen körülbelül 720 ezer ukrán iskolás tartózkodik külföldön.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint azonban világszerte körülbelül 1,4 millió ukrán, erőszakkal lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermek 3-17 éves kor között van. Ezek a statisztikák magukban foglalják mind Inna V. gyermekeit, akik elhagyták az ukrán iskolát, mind Oksana Zhuravleva és Anna Shpak gyermekeit, akik egyszerre két iskolában tanulnak. A legtöbb ukrán iskolás és óvodás jelenleg Németországban, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és az Egyesült Királyságban él.
Az európai iskolákban hivatalosan tanuló ukrán iskolások száma 2024-ben
Nemcsak a 17 éves fiúk, hanem a lányok is távoznak
A RAI for Ukraine kutatási program résztvevői elemezték az NMT résztvevőinek regisztrációs helye és a fizikai teszt elvégzésének helye közötti különbséget. Így kiderült, hogy 2022-ben 23,5 ezer végzős (az összes 10%-a) tette ezt a tesztet külföldön. A végzősök 32%-a pedig egyáltalán nem regisztrált az NMT-re, amely kötelező az ukrán egyetemekre való felvételhez.
„Tudjuk, hogy azok a végzősök, akik külföldön tartózkodnak, minden esetre letehetik ezt a tesztet. És ez nem jelenti azt, hogy mindannyian gondolkodnak egy ukrán egyetemre való beiratkozáson. Ezért ahhoz a 32%-hoz, akik egyáltalán nem tették le az NMT-t, nyugodtan hozzáadhatjuk azoknak egy részét is, akik sikeresen letették, de nem vettek fel Ukrajnában” – magyarázza a tanulmány egyik szerzője, Tatjana Zaharcsenko az Ukrán Katolikus Egyetemről az NGL.media-nak adott interjújában. „Vagyis a veszteségek valójában még nagyobbak, csak nem dolgozunk minden adattal. Ezért igen, a végzősök meglehetősen nagy százaléka valóban nem fontolgatja az ukrán egyetemekre való beiratkozást sem a biztonság, sem a zárt határok szempontjából.”
Tavaly októberben, a parlamentben felszólalva Oksen Liszovij oktatási miniszter azt nyilatkozta, hogy sok 10-11. évfolyamos diák, különösen fiúk, elhagyják Ukrajnát. A miniszter most azt mondja, hogy ez a tendencia, bár folytatódik, nem fenyegető.
Az Oktatási Minisztérium az NGL.media számára adatokat szolgáltatott a 8-12. évfolyamos diákok létszámáról a 2021-2025-ös tanévre vonatkozóan. Összehasonlítottuk, hogyan változott a diákok száma évfolyamonként, azaz hány nyolcadikos diák került tovább a 9., 10. és tovább. És valóban megfigyelhető az a tendencia, hogy a diákok több százaléka (2-4%) nem lép tovább minden évben, azaz otthagyja az iskolát. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a gyerekek mind elhagyták Ukrajnát, de jelentős részük mindenképpen elment.
Amikor arról beszélünk, hogy kik ezek az Ukrajnát elhagyni kívánó iskolai végzettségűek, elsőként a 17 éves fiúk jutnak eszünkbe, akik ki akarják használni a határátlépés lehetőségét 18 éves koruk előtt, amely után a hadiállapot idejére tilos elhagyni Ukrajnát. Végül is ez a tanulmány azzal a hipotézissel kezdődött, hogy a 17 évesek tömegesen hagyják el az országot.
Úgy tűnik azonban, hogy mind a fiúk, mind a lányok elhagyják Ukrajnát. Az Oktatási Minisztérium szerint általánosságban véve minden évben valamivel több lány jár középiskolába, de most a nemek közötti különbség meglehetősen jelentéktelen (1-2%). Az iskolai végzettségűek körében ez a különbség elérheti a 10%-ot is.
„A tinédzserek nagyon társadalmilag függőek, felnéznek társaikra, és ha a barátaik elmennek valahova, láncreakció indulhat be. Ezért nem meglepő, hogy a lányok követik a fiúkat” – magyarázza Tatyjana Zaharcsenko az UCU-tól.
A felsőbb iskolások külföldre utazásának fő oka továbbra is a biztonság kérdése – ide tartozik mindkét szülő aggodalma a mozgósítási korhatár 18 évre való esetleges csökkentése miatt, valamint az általános szorongás a háború sújtotta országban élő gyermekek életéért.
„Ez a szocializáció hiányának kérdése is, ami ma kulcsfontosságú probléma, és egyben az egyik érv amellett, hogy miért nemcsak a fiúk, hanem a lányok is külföldre mennek – külföldön ugyanis a gyerekek offline tanulnak, és ez egy másfajta megközelítés” – magyarázza Tetyana Kovriga, a GoGlobal oktatási alapítvány igazgatója az NGL.media-nak adott interjújában. „És mi, Ukrajna, nem rendelkezhetünk 100%-ban offline oktatással. Nyilvánvalóan nincs elég megfelelő szállásunk, amely elegendő számú gyermeket tudna befogadni.”
Hasonló okokból sok ukrán iskola végzőse, még az NMT sikeres letétele után is, felsőoktatási intézményeket választ Lengyelországban, Németországban, Csehországban és más országokban.
„Ráadásul tíz évvel ezelőtt az emberek az európai oktatást egy lehetőségnek tekintették arra, hogy helyet kapjanak a nap alatt: találjanak egy menő munkát, menő cégnél dolgozzanak, és így tovább, és csak jó egyetemeket választottak. Most még valamelyik kisvárosba is elmennek Csehországban vagy Lengyelországban, és ez rossz tendencia, mert egy vidéki „egyetem” Európában semmivel sem jobb, mint egy jó ukrán egyetem” – mondja Volodimir Sztrasko, az Unicorn School távoktatási iskola alapítója.
2024-ben 197 ezer diák iratkozott be felsőoktatási intézményekbe Ukrajnában – ez az elmúlt kilenc év legalacsonyabb száma. Erre a tendenciára reagálva egyes egyetemek megpróbálják ösztönözni a külföldről jelentkezők visszatérését. Például a Kijevi Gazdasági Iskola (KSE) teljes tandíjfedezetet és részleges térítést kínál azoknak, akik Ukrajnába szeretnének visszatérni. Andrij Szidljarenko, a Kijevi Gazdasági Egyetem Hallgatói Fejlesztésért és Öregdiák Kapcsolatokért felelős rektori tanácsadója szerint azoknak, akik Ukrajnába szeretnének visszatérni tanulni, a tandíjukat teljes mértékben, a kampuszon való szállásukat pedig részben fedezik.
„Jelenleg 423 ösztöndíjas hallgatónk tanul. Ez magában foglalja azokat is, akik a „Come back home” program keretében kaptak ösztöndíjat” – magyarázta Andrij Szidljarenko, a KSE Hallgatói Fejlesztésért és Öregdiák Kapcsolatokért felelős rektori tanácsadója az NGL.media-nak. „Bizonyos nemi egyensúlyhiány tapasztalható ezek között a hallgatók között. Jelenleg az összes ösztöndíjas programban részt vevő hallgatók körében körülbelül 58% lány és 42% fiú.”
Munkaerőpiaci hiány
Az Állami Statisztikai Szolgálat adatai szerint a 2024–2025-ös tanév elején mindössze 3,74 millió iskolás gyermek volt az ukrán oktatási rendszerben az oktatás minden formájában. Ez az elmúlt 30 év legalacsonyabb száma. Ez a tendencia, hogy csökken a gyermekek és fiatalok száma Ukrajnában, csak növekedni fog, amint azt többek között a szociológiai felmérések is bizonyítják.
2024 végén a Gazdaságstratégiai Központ tanulmányt végzett, amely megállapította, hogy a külföldön élő ukránok kevesebb mint fele tervezi jelenleg a visszatérést Ukrajnába. A visszatérésben visszatartó fő tényezők mind a háború, mind a gazdasági tényezők: a bizonytalanság, a lerombolt lakások, az alacsony életszínvonal és a munkakeresési nehézségek.
És bármennyire is sértő, a társadalomban él egy – néha egészen jogos – vélemény, hogy az európai oktatás minőségibb és jobb, az ukrán egyetemek pedig túl korruptak.
„Egyelőre Lengyelországban látom a lányom sikeres jövőjét. Mind a háború miatt, mind azért, mert itt több esély van egyetemre bekerülni. Jó jegyekkel mindenhol nyitva állnak az ajtók. Ukrajnában mindent meg kell fizetni” – mondja Natalja Gorbascsenko, egy 17 éves szumi megyei iskoláslány édesanyja, aki a 2022-es invázió kezdetén menekült Lengyelországba, az NGL.mediával folytatott beszélgetésben. „A legidősebb lánya a Harkivi Repülési Intézetbe jelentkezett, de a jó jegyek nem segítettek neki bejutni az ingyenes oktatásba, mivel az állam kevés költségvetési helyet biztosít. Talán a jövőben valami változni fog, de a háború befejezése után sem tervezi, hogy visszatér Ukrajnába. Sok barátja sem tervezi.”
Az ukrán hallgatók számának csökkenése, ha ez a tendencia folytatódik, új kihívásokat teremt nemcsak a felsőoktatási rendszer, hanem a munkaerőpiac számára is. A képzett személyzet, különösen a műszaki szakmák hiánya már a totális háború előtt is érezhető volt, és most, mind a hallgatók, mind a tanárok külföldre távozásával, jelentősen fokozódhat.
Ahhoz, hogy a diplomásokat ukrán egyetemekre iratkozzanak be, az államnak szisztematikusan kell ezen dolgoznia. Az Ukrajnába visszatérő családoknak látniuk kell a gyermekeik számára a minőségi oktatás lehetőségét. És bár az Oktatási Minisztérium leegyszerűsíti az iskolai oktatást a külföldön élők számára, ez eddig nem sokat segít.
„Ha iskolás gyerekekről beszélünk, nagyon fontos, hogy megpróbáljuk biztosítani, hogy minél többen tanulják online azokat a tantárgyakat, amelyeket a fogadó országokban nem tanítanak. Pontosan az olyan tantárgyak kiegészítő tanulmányozása, amelyeket ott nem tanítanak: ukrán nyelv, irodalom, Ukrajna történelme – erre valóban szükség van. Lehetséges néhány ösztönző rendezvényt is tartani, beleértve a legjobb diákok díjazását is. Vagyis fontos fenntartani a kapcsolatot a szülőkkel, a gyerekekkel, hogy megmutassuk, hogy ezekre az emberekre szüksége van az államnak” – mondja Olekszij Poznyak szociológus, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Demográfiai és Társadalomkutató Intézetének munkatársa az NGL.media-nak adott interjújában.
Úgy véli, hogy a háború befejezése után Ukrajnának más országok tapasztalatait felhasználva legalább részben haza kellene küldenie az embereket.
„Ukrajna számára a leghasznosabb tapasztalatot a balkáni országok jelentik majd, amelyek mentalitásban hasonlóak hozzánk, és amelyek szintén [viszonylag] nemrégiben tapasztaltak katonai konfliktusokat. Különféle módszereket alkalmaztak ott [a visszatérésre], beleértve az ideiglenes utazások szervezését is, hogy az ember láthassa, hová költözhet, milyen lakhatást kaphat, hol találhat munkát. Ez pedig arra ösztönözte az embereket, hogy megalapozottabb döntést hozzanak a visszatérésről vagy a külföldi továbbélésről” – mondja Olekszij Poznyak.