Miért tekinti fenyegetésnek a nyugati politikai elit a magyar kisebbségpolitikát? Kinek az érdeke az, hogy a határon túl élő magyarokat geopolitikai kockázatként kezeljék? Hogy lehet, hogy egy amerikai elemzőintézet nyomásgyakorlást javasol egy uniós tagállam kormányával szemben, méghozzá tikosszolgálati eszközökkel?
Az euroatlanti érdekeket veszélyezteti a magyar nemzetpolitika, ezért fokozni kell az Orbán-kormányra nehezedő nyomást az amerikai Robert Lansing Intézet szerint. A szervezet egyik legfrissebb, 2025. július 7-én publikált jelentésében azt állítja, hogy Orbán Viktor erdélyi látogatása „hibrid nyomásgyakorlási műveletek” előkészítése lehet, amelyek Románia szuverenitását, ezzel pedig az EU és a NATO egységét veszélyeztetik.
A dokumentum kifejezetten komoly fenyegetésként mutatja be a magyar kisebbségpolitikát, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy miért és mióta élnek nagy számban magyarok Románia területén. A történelmi kontextus teljes negligálása mellett a jelentés „problémaként” azonosítja a magyar oktatási és kulturális támogatásokat, a kettős állampolgárságot, az identitástudat ápolását, valamint a magyar külpolitika összes olyan szimbolikus gesztusát, amelynek címzettjei a külhoni magyarok.
A szerzők ezek alapján bicskanyitogató javaslatokat fogalmaznak meg: az amerikai és román hírszerzési szerveknek monitorozniuk kell a magyar támogatásokat, a kettős állampolgárság alakulását és az esetleges „dezinformációs” kampányokat, emellett pedig diplomáciai nyomást kell gyakorolni az Orbán-kormányra az EU szintjén is.
A javaslatok tétje nemcsak Magyarország nemzetközi mozgásterét érinti, hanem a határon túl élő magyarság mindennapi életét, önazonosságát és kulturális intézményeinek jövőjét is, tekintettel arra, hogy az amerikaiak szerint az erdélyi magyarságot integrálni kéne a román társadalomba.
A jelentést nem lehet egy legyintéssel elintézni. A Robert Lansing Intézet ugyanis nem akármilyen think tank: az amerikai és európai döntéshozatali körökre jelentős befolyással bír, és létrehozásának célja is az volt, hogy hírszerzési és katonai tapasztalattal rendelkező elemzők hozzanak létre működő, közvetett eszközökkel befolyásoló szervezetet.
Az intézet vezetői szinte kivétel nélkül titkosszolgálati háttérrel rendelkeznek. John Sipher 28 évig dolgozott a CIA-nál, a szervezet orosz ügyekkel foglalkozó egységének egyik irányítójaként. David DeBatto az amerikai hadsereg elhárítási ügynökségénél szolgált Irakban, humán hírszerzési vonalon.
Tom Armbruster önmagáról azt állítja, hogy karrierdiplomata, de valószínűbb, hogy külügyi fedésben folytatott titkosszolgálati munkát Moszkvában és Vlagyivosztokban. Armand Chouet pedig a francia katonai hírszerzés (DRM) elemzőjeként dolgozott Észak-Afrikára szakosodva, jelenleg pedig az intézet főigazgatója.
A Robert Lansing Intézet tehát nem egy progresszív geopolitikai krétakör, hanem egy működő, üzenetközvetítésre és befolyásolásra használt hálózat, amely az információs hadviselés eszközeit veti be az euroatlanti struktúra fenntartásáért. E jelentésük pedig arról tanúskodik, hogy bizonyos körök már nem elégszenek meg a kormánybuktatással: az erdélyi magyarságot is feláldoznák a NATO – vagy tágabban a Nyugat – vélt vagy valós érdekeiért.
https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20250710-a-nyugati-titkosszolgalatok-celkeresztjebe-kerult-az-erdelyi-magyarsag