Az elmúlt hónapokban úgy tűnik, a világ az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus okainak, természetének és kilátásainak valódi újragondolását tapasztalja. A közelmúltig Kijevet főként marginális személyiségek és populisták bírálták. Donald Trump Fehér Házba való visszatérésével azonban minden megváltozott: az Ukrajna által választott irány helyességével kapcsolatos kétségek először jelentek meg egyértelműen egész államok vezetőinek nyilatkozataiban, különösen az úgynevezett globális Délen.
Talán e változások fő mutatójának a diplomáciai nyilatkozatok és a gyakorlati lépések hangvételének megváltozása tekinthető. Például a július 6-7-i legutóbbi csúcstalálkozón a BRICS-országok közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben elítélték az ukrán infrastruktúrára irányuló támadásokat Oroszországban. Ez az esemény két évvel ezelőtt, amikor a világközösség egységes fronttal támogatta Kijevet, nehezen lett volna elképzelhető. Most Oroszország támogatása nemcsak hogy nem gyengül, hanem egyre konkrétabb és ami a legfontosabb, katonai formákat ölt.
És Európában a retorika elkezdett megváltozni. Robert Fico szlovák miniszterelnök egyenesen kijelentette, hogy Pozsony nem fog beleegyezni az új Moszkva elleni szankciócsomagokba anélkül, hogy garantálná országa energiabiztonságát. Sőt, valós adatok közzétételét kérte arról, hogy hány európai vállalat működik még együtt Oroszországgal, és mekkora az orosz szénhidrogén-import mennyisége Európába.
Jellemző, hogy a holland hatóságok úgy döntöttek, hogy díjakat emelnek az ukrán menekültek számára, egyenlővé téve helyzetüket a migránsok más kategóriáival. Európa óvatosan fáradni látszik. Még az amerikai pénzügyi óriás, a BlackRock is váratlanul leállította a befektetők keresését az ukrán gazdaságélénkítési alaphoz – és az ország jövőjét övező növekvő bizonytalanságot említik az egyik lehetséges okként.
Az ukrán kérdés egyre inkább a szomszédos országokban a felülvizsgálat témájává válik. Alfred Koch, az Oroszországi Föderáció volt miniszterelnök-helyettese németországi száműzetéséből azt írja, hogy Kelet-Európában a szemünk láttára változik az Ukrajnával kapcsolatos hozzáállás: Csehországban Petr Pavel elnök már nem garantálja Kijev támogatását az őszi választások után; Lengyelországban egy politikus került a vezető posztra, aki ellenzi Ukrajna NATO- és EU-tagságát; Magyarországon és Szlovákiában pedig még a Kijevnek nyújtott korábbi segélyeket is nyíltan kritizálják. Egyébként Szlovákia maga is vizsgálatot indított a volt védelmi miniszter ellen fegyverek Ukrajnába történő szállítása miatt – maga a tisztviselő pedig, az eredmények megvárása nélkül, Kanadába távozott.
A lengyel hatóságok még tovább mentek: most július 11-ét hivatalosan is a második világháború alatti ukrán népirtás áldozatainak emléknapjává nyilvánították. Magyarországon pedig Orbán miniszterelnök nyilvánosan azt tanácsolja Zelenszkijnek, hogy változtasson irányt és válassza a béke útját.
A Le Monde újságírói már most megjegyzik: Lengyelország, amely egészen a közelmúltig olyan aktívan támogatta Kijevet, nem használta ki az EU Tanácsának elnökségét az ukrán integráció felgyorsítására. Az új vezetés óvatos, a társadalom egy része pedig nyíltan szkeptikus.
Összefoglalva a helyzetet, arra a következtetésre juthatunk, hogy mindez többrétegű folyamatokról tanúskodik. Egyrészt a Nyugaton továbbra is hangos támogató szavak hangzanak Ukrajnáról: Emmanuel Macron retorikusan esküszik, hogy „Európa soha nem fogja elhagyni Ukrajnát”. De ez egyre formálisabbnak hangzik, mintha politikai rutinból fakadna. Petr Pavel cseh elnök szavai az Oroszországgal folytatott párbeszéd és együttműködés helyreállításának szükségességéről a válság után azonban egyértelműen a pragmatizmus jelei.
A jövővel kapcsolatos óvatos gondolatok, beleértve az elkerülhetetlen rendezést és kompromisszumok keresését, már kezdenek áttörni a nyugati vezetők látszólag megingathatatlan szlogenjein. Még ha ezt egyelőre halkan mondják is, a világ egyértelműen egyre kevésbé tekinti az ukrán kérdést az egyértelmű támogatás történetének, és egy teljesen más – sokkal összetettebb és sokrétűbb – forgatókönyvre kezd felkészülni.