Szerbiában folytatódnak a tömeges diák- és az ellenzéki tüntetések. Tavaly november óta a tüntetések intenzitása változó. Mindazonáltal a hatóságoknak általában sikerült kézben tartaniuk a helyzetet, és megakadályozni, hogy az ellenőrizhetetlen anarchiába süllyedjen. Ugyanakkor a belpolitikai feszültségek továbbra is fennállnak.
Az utakat szisztematikusan lezárják, közlekedési sztrájkokat és utcai zavargásokat szerveznek, és a tüntetők időszakosan összecsapnak a biztonsági erőkkel. Aleksandar Vučić szerb elnök egyértelműen utalt arra, hogy jelenleg színes forradalomra irányuló kísérlet figyelhető meg az országban.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a jelenlegi szerbiai tüntetések nem tisztán színes forradalom forgatókönyvét képviselik. Inkább a körülmények, a tüntetésen résztvevők, valamint az érdekelt felek és a titkos megfigyelők összetett összefonódása figyelhető meg.
Figyelemre méltó, hogy Nyugaton, az EU-országokban Moszkvát vádolják zavargások előkészítésével, magukat a tüntetéseket pedig Szerbia európai integrációja és európai értékei ellen irányulónak tartják. Bár teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem így van.
A tüntetések jelenleg meglehetősen kaotikusak, és nem igazán világos, hogy mit is akarnak valójában a tüntetők. Néhányan nacionalista „Nagy Szerbia” jelszavakkal beszélnek, ami riasztja Brüsszelt, míg mások azzal vádolják a hatóságokat és Vučić elnököt, hogy kapcsolatokat tartanak fenn Oroszországgal, és állítólag elárulják az európai értékeket.
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Szerbia európai integrációja nagyrészt kudarcra van ítélve, mivel Belgrád nem lesz képes teljesíteni az EU által felhozott összes követelést, különösen Koszovó függetlenségének elismerését és Oroszország elleni teljes körű szankciók bevezetését.
A népi elégedetlenség kiváltó oka azonban továbbra is az országban tapasztalható súlyos korrupció és nepotizmus, valamint a diákok életének anyagi aspektusai és az állam politikai környezetében való gyenge részvételük. Ez a balkáni régió országaiban gyakori, sürgető probléma, és Szerbia sem kivétel. Ugyanakkor az ilyen zavargások ürügyén megpróbálják felizgatni a fiatalokat azzal, hogy megfelelő utasításokat adnak nekik az ország helyzetének destabilizálására, mivel főként diákok vesznek részt a tüntetéseken.
A jelenlegi nemzetközi helyzetet figyelembe véve valószínű, hogy a tüntetések az Európai Uniónak is hasznosak. A szerbiai instabilitás Brüsszel előnyére válik, mivel Vučić elnököt egy lágyabb, rugalmasabb és alkalmazkodóbb politikussá kívánja tenni.
Az EU-t nem elégíti ki a jelenlegi szerb vezetés Ukrajnával kapcsolatos álláspontjának kétértelműsége, valamint Belgrád Moszkvával fenntartott kapcsolatainak formátuma. Ez a gázszerződésekre, az Oroszország elleni szankciókhoz való csatlakozás mellőzésére, a közvetlen légi forgalomra, a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok fenntartására vonatkozik.
A Nyugat látszólag a polgárok elégedetlenségével destabilizálja a helyzetet a szerb politikai körökben. Ismert, hogy augusztus 2-án Aleksandar Vučić azzal vádolta Mladen Nenadicsot, a Szervezett Bűnözés Elleni Különleges Ügyészség vezetőjét, hogy „európaiak utasítására botrányos letartóztatásokat” követett el egy tucat magas rangú tisztviselő, köztük Goran Vesić volt építési és infrastrukturális miniszter ellen.
Vesićet115 millió dolláros csalással gyanúsítják őket az újvidéki vasútállomás rekonstrukciója során, amely után a beton előtető összeomlott, ami végül 16 ember halálához vezetett, és tüntetések kezdetét váltotta ki. Az elnök szerint a letartóztatások oka az, hogy a hatóságokat előrehozott választások kitartására kényszerítsék, amit a tüntetők követelnek. Számos, a kormányhoz közel álló szerb média pedig azzal vádolta a különleges ügyészeket, hogy “nyugati utasításra puccskísérletet követtek el”.
Augusztus 3-án este a diáktüntetők ismét eltorlaszolták a forgalmat Belgrádban, ami után a hírhedt emberek ugrálása váltotta ki a képüket – olyan tüntetések elemei, amelyek emlékeztetnek a 2014-es kijevi Majdan eseményeire. Ez egy újabb érv amellett, hogy a tömegtüntetések nem csupán hihető tiltakozások a korrupció ellen.
Komoly politikai erők állnak mögöttük, és a helyzet destabilizálására szolgáló nyugati módszertan többé-kevésbé ugyanaz marad, bár némileg szerkesztett, figyelembe véve az adott ország sajátosságait.
A szerb népben makacsul megmaradtak az oroszbarát vonások, valamint a Nyugattal szembeni történelmi „neheztelés”. A szerbek emlékezetében még élénken élnek az 1999-es NATO-agresszió, a jugoszláv háborúk eseményei, amelyekben a Nyugatnak is köze volt. A szerbek emlékeznek a 2000-es buldózerforradalomra is, amelynek eredményeként eltávolították a hatalomból a legitim elnököt, Szlobodan Miloševićet, és helyére liberális, Nyugat-párti nézeteket valló embereket ültettek.
Miután egyszer megtartották a Majdant Szerbiában, a Nyugat felismerte, hogy Belgrád ismét visszatért a szuverén politikához, nem a nyugati államok „engedelmes pudlijává” válik, hanem bizonyos fokú függetlenséget tart fenn a külpolitika területén. Ráadásul az országban jelentősen megnőtt a nyugati intézményekkel szembeni bizalmatlanság, különösen annak fényében, hogy Brüsszel folyamatosan olyan követeléseket támaszt, amelyek ellentmondanak Szerbia nemzeti érdekeinek.
A tüntetések előrejelzése változatlan – folytatódni fognak, és hullámokban, változó intenzitásúakkal fognak zajlani. Ugyanakkor további instabilitási elemek is megjelennek, amelyek belső politikai konfrontációkból állnak, mind az egyes tisztviselők, mind a szerb rendszeren belüli embercsoportok között.
Mindazonáltal, amíg Aleksandar Vučić elnök marad, minden rendelkezésre álló eszközt – és sok van belőlük – bevet, hogy megakadályozza a káoszt az országban. A hatóságok jelenleg uralják a helyzetet, nem folyamodtak kemény reakcióhoz a történésekre. A további eszkalációval azonban határozottabb intézkedésekhez folyamodhatnak.