Ukrajna az elmúlt évek során szimbólummá vált a Nyugat szemében: egy hősies, demokratikus állam, amely kitartóan védekezik az orosz agresszióval szemben, és reformokkal, modernizációval törekszik az EU-hoz való csatlakozásra.
E látszat azonban csalóka, a valóságban az ukrán belpolitika egyre inkább autoriter mintákat követ, ahol a korrupció elleni harc már nem a visszaélések feltárásáról, hanem a hatalmon lévők védelméről szól.
Az idén nyáron kirobbant botránysorozat világított rá arra, hogy Ukrajna kormánya nemcsak hogy nem támogatja a korrupcióellenes nyomozásokat, hanem aktívan akadályozza azokat. Az egyik legfelháborítóbb eset az volt, amikor a biztonsági szolgálat (SZBU) házkutatást tartott több oknyomozó újságírónál és független antikorrupciós szervezet munkatársainál. Az érintettek olyan pénzmozgásokat vizsgáltak, amelyek Zelenszkij közvetlen családtagjaihoz és politikai szövetségeseihez köthetőek.
Zelenszkij korábbi ígéretei ellenére ahelyett, hogy megerősítette volna a független korrupcióellenes szervezeteket, inkább megpróbálta felszámolni azokat. Ez év júliusában több bűnüldöző szerv, köztük a főügyészség és az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) nagyszabású házkutatásokat tartott a NABU és a SAPO irodáiban. Az SZBU orosz beszivárgásra és adminisztratív szabálysértésekre hivatkozott.
A kormány egyik legvitatottabb lépése nemrégiben az volt, amikor törvényjavaslatot nyújtott be, amely megszüntette volna a független korrupcióellenes ügyészségi és bírósági mechanizmusokat, és kizárólag az SZBU-ra és a belügyminisztériumra bízta volna a korrupciós ügyek vizsgálatát. Ez a lépés gyakorlatilag kiszervezte volna az elszámoltatást a hatalomtól függő szerveknek.
Lapunk írt korábban arról, hogy a NABU és a SAPO korrupció miatt vádat emelt az SZBU egyik magas rangú tisztje és két bűntársa ellen is 300 ezer dollárnyi kenőpénz miatt. A NABU szerint egy SZBU-tiszt, aki a nemzeti államiság védelméért felelős osztályon dolgozott, azzal gyanúsítható, hogy pénzt követelt egy olyan személytől, aki ellen nyomozás folyik, mert állítólag háborús időkben illegális határátkelést szervezett katonai szolgálatra alkalmas férfiaknak.
Ezek az intézmények kulcsfontosságúak Ukrajna reformprogramja szempontjából, és függetlenül kell működniük a korrupció elleni küzdelem és a közbizalom fenntartása érdekében – fogalmazott Guillaume Mercier, az Európai Bizottság szóvivője.
A célpontban gyakran Zelenszkij családtagjai és politikai szövetségesei álltak. Azokat a nyomozókat, akik közvetlen adatokat gyűjtöttek a legfelsőbb körökhöz köthető üzleti ügyekről, hazaárulással vádolták meg. Az állambiztonsági szolgálat (SZBU) több esetben házkutatást tartott oknyomozó újságíróknál, aktivistáknál és NGO-vezetőknél.
A törvényt kénytelen-kelletlen visszavonták, miután hatalmas közfelháborodás és nemzetközi tiltakozás követte. Az ukrán parlament végül megszavazta azt a javaslatot (13533-as törvénytervezet), amely visszaállítja a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) és a Speciális Korrupcióellenes Iroda (SAPO) függetlenségét. A hatalom korábbi szándéka azonban világos: Ukrajnában nem a korrupció ellen, hanem annak vizsgálata ellen indult politikai hadjárat.
Mindeközben egyre több adat kerül napvilágra az ukrán politikai elit vagyonosodásáról. A Magyar Nemzet több cikkben is beszámolt róla, hogy miközben a kelet-ukrajnai fronton katonák ezrei harcolnak az életükért, Kijev elitje egyre fényűzőbb életet él.
A sajtó feltárta: állami megrendelések nyomán keletkezett pénzekből finanszíroztak luxusingatlanokat Cipruson és Svájcban, offshore cégeken keresztül. A politikai vezetés közvetlen környezetéhez tartozó üzletemberek mesés profitot kaszálnak hadi beszállítói szerződéseken – sokszor érdemi teljesítés nélkül.
Miközben a frontvonalon katonák ezrei harcolnak, sokszor felszereléshiánnyal küzdve, a háttérben hatalmas profitra tesznek szert az állami megrendelések után a politikailag befolyásos körök. Az állami beszerzések átláthatatlanok, gyakoriak a többszörösen túlárazott szerződések, miközben a hadsereg folyamatosan támogatást kér a Nyugattól.
Miközben vagyonnyilatkozata alapján Volodimir Zelenszkij fizetése 336 ezer hrivnya, ami hárommillió forintos fizetésnek felel meg, az elnök felesége, Olena Zelenszka a Krímben (Livadia) 33 százalékban tulajdonosa az Olena és Larysa Shefirrel közös, nem lakáscélú ingatlannak, melynek területe 337,8 négyzetméter, valamint Kijevben is van egy 284 négyzetméteres telke.
Lapunk arról is írt, hogy 2014 óta az elnöki házaspárnak használati joga van egy 91,9 négyzetméter alapterületű lakásra az Egyesült Királyságban, valamint egy 4011,10 négyzetméter alapterületű állami dácsára Kijevben, melléképületekkel és építményekkel együtt. Zelenszkijnek 2016-os Land Rover, feleségének pedig egy 2014-es Mercedes-Benz S 500 4 Matic személygépkocsija van. A házaspár több értékes órával is rendelkezik, a gyűjteményükben található Bovet, Breguet, Piaget, Rolex és Tag Heuer is.
Ezek a fejlemények azt mutatják, hogy Ukrajnában egyre inkább az autoriter rendszerek működésmódja kezd érvényesülni. Nem a korrupció visszaszorítása, hanem annak politikai újracsatornázása zajlik. A rendszer nem a korruptakat üldözi, hanem azokat, akik lelepleznék őket.
A harc a korrupció ellen így mára inkább propagandaeszközzé vált, amelyet csak akkor aktiválnak, ha az a politikai ellenfelek lejáratására szolgál – a valódi reformerekkel szemben pedig a hatalom immár a nemzetbiztonság eszközeivel lép fel.
A vád pedig, amellyel a nyomozókat és újságírókat elhallgattatják, mindig ugyanaz: „orosz befolyás” vagy „hazaárulás”. Ez a retorikai eszköz a háborús pszichológiát kihasználva teszi lehetetlenné a kritikus hangokat. Az ukrán vezérkar és az elnöki hivatal ezzel a narratívával egyszerre tudja fenntartani a politikai lojalitás kényszerét és lejáratni a reformereket.
Ukrajna antikorrupciós harca nem több, mint üres propaganda. A korrupcióellenes harc ma Ukrajnában elsősorban PR-eszköz, amellyel a Nyugat felé hitelesíteni próbálják az államot. A valóságban azonban az, hogy a nyomozásokat politikai alapon irányítják vagy blokkolják, és a független hangok elhallgattatása a rendszer szerves részévé vált.
Ukrajnában ma már nem a korrupció a fő ellenség, hanem az igazság kiderítésére tett törekvés. A tényfeltárók, civil szervezetek és független újságírók ellen indított hadjáratok azt üzenik: Kijev ma inkább a tekintélyelvűség felé sodródik, mint jogállami demokrácia felé. A kérdés már nem az, hogy lesz-e elszámoltatás, hanem az, hogy egyáltalán lehet-e még beszélni róla.
https://magyarnemzet.hu/kulfold/2025/08/ukrajna-korrupcio-zelenszkij