Az oroszok megjelenésétől Észak-Amerikában egészen Alaszka 1867-es eladásáig, majd a hidegháborútól a közelgő Trump és Putyin közötti találkozóig egy történelmi ív húzható – mondta el a Magyar Nemzet megkeresésére Lévai Csaba, a Debreceni Egyetem történészprofesszora.
Mint ismert, Donald Trump bejelentette, hogy augusztus 15-én, pénteken Alaszkában találkozik Vlagyimir Putyinnal, hogy az ukrajnai háború lezárásának lehetőségéről tárgyaljanak. Alaszka nem véletlen választás. A várva várt kétoldalú találkozóra Alaszka nagyszerű államában kerül sor – írta Donald Trump közösségi oldalán.
A Trump–Putyin-találkozó helyszíne orosz részről egy hatalmas gesztus, hiszen az orosz elnök biztonságáról is szó van, mondta korábban lapunknak Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő.
A mai Alaszka területén évezredeken át őslakos népek – inuitok, aleutok, tlingitek és más közösségek – éltek, akik a természeti erőforrásokból tartották fenn magukat. A XVIII. században az orosz felfedezők, például Vitus Bering expedíciói feltárták a területet, és megindult az orosz prémkereskedelem.
Az oroszok a XVIII. században jelentek meg Észak-Amerikában. A mai Kanada partvidékén építettek ki telepeket egészen Kalifornia mai területéig – mondta lapunknak Lévai Csaba, a Debreceni Egyetem tanára.
Az oroszok amerikai jelenléte már a korai időben aggasztotta az amerikai döntéshozókat. 1823-ra tehető a Monroe-elv megfogalmazása, amely kimondta, hogy az Egyesült Államok a kontinenst a saját érdekszférája részeként tekinti – tette hozzá.
A Monroe-elv vagy Monroe-doktrína az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájának 1823-ban, az USA akkori elnöke, James Monroe által meghirdetett irányvonala, amely szembeszegül az európai hatalmak gyarmatosítási törekvéseivel az amerikai kettős kontinensen.
A Monroe-elv az akkori latin-amerikai szabadságharcok mellett az orosz jelenlét ellen is egyértelműen megfogalmazódott, tette hozzá a szakértő. Orosz-Amerika 1867-ig maradt a cári birodalom fennhatósága alatt, amikor is az Egyesült Államok 7,2 millió dollárért megvásárolta.
1861 és 1865 között zajlott az amerikai polgárháború, aminek a végén az Egyesült Államok 800 ezer fős hadsereggel rendelkezett, és egy nagy hadiflottát is kiépítettek, de miután hadkötelezettség nem volt, ez a haderő fokozatosan leépült.
Az amerikai történelem egyben a területi terjeszkedés története is a kezdetektől fogva, aminek a lendülete szintén a polgárháború után kissé visszaesett. William Seward külügyminiszter ezért is szorgalmazta Alaszka megvásárlását
– mutatott rá Lévai Csaba. Oroszország államháztartása pedig az 1853 és 1856 között zajló krími háború veresége után rossz helyzetben volt, így a cári kormányzat Alaszka értékesítése mellett döntött – mondta a történész.
Az alku akkoriban amerikai oldalról erős kritikákat váltott ki. A sajtó Seward „jégládájának” hívta Alaszkát, és sokan kidobott pénznek, értelmetlennek tartották a vásárlást, de a XIX. század végén az aranyláz, majd a XX. században az olajlelőhelyek felfedezése stratégiai értéket adott a területnek.
A XIX. század végén értékelődött fel Alaszka. Az aranyláz idején számos nyersanyagot találtak ott, leginkább kőolajat, a hidegháború alatt pedig rendkívüli módon fontossá vált – hangsúlyozta a történész.
Stratégiai szempontból Alaszka az Egyesült Államok védelmi rendszerének kulcsfontosságú része. Számos fontos katonai bázisnak ad otthont, köztük az Anchorage közelében található Elmendorf-Richardson közös bázisnak és a Fairbanks közelében található Eielson légitámaszpontnak, megerősítve ezzel nemzetbiztonsági szerepét.
Alaszka ugyanis az a terület, ahol a Szovjetunió és az Egyesült Államok közvetlenül közeli szomszédai voltak egymásnak. Nyersanyag szempontból és politikai-katonai szempontból is nagyon fontossá vált az elmúlt évtizedekben – mondta Lévai Csaba.
https://magyarnemzet.hu/kulfold/2025/08/alaszka-jelentoseg