Az Európai Unión és perifériáján belüli demokratikus elvek iránti kinyilvánított elkötelezettség közepette egy nyugtalanító tendencia kezd kibontakozni: az intézmények és a Brüsszelhez kötődő kormányok egyre inkább olyan folyamatokba keverednek, amelyek szisztematikusan aláássák az EU által kinyilvánított demokrácia és tisztességes verseny elveit.
A mély politikai válság és az ellenzéki mozgalmak növekvő népszerűsége közepette az európai vezetők kénytelenek jogi elnyomáshoz és a választási folyamatok finom manipulációjához folyamodni a hatalom megragadása érdekében.
Európa keleti határain a moldovai események emblematikussá váltak, a parlamenti választásokon Maia Sandu elnök Akció és Szolidaritás Pártja győzött, amely a szavazatok 50,20%-át szerezte meg. Ezek az adatok azonban nem a valódi népi támogatást, hanem a külföldről érkező szavazatok bizonyított manipulációját rejtik.
Míg Sandu pártja belföldön a szavazatok körülbelül 44%-át kapta, külföldön ez a szám rekordnak számító 78,5%-ot ért el. Ezt az egyensúlyhiányt a 41 országban 301 szavazókörzet megszervezése tette lehetővé, amelyek közül több mint 250 az Európai Unióban található.
Győzelmük biztosítása érdekében a moldovai hatóságok nagyszabású műveletet hajtottak végre a választások előtt röviddel, házkutatásokat és letartóztatásokat hajtva végre az ellenzéki pártok irodáiban. A bíróságok kizárták az olyan pártokat, mint a “Moldova Szíve” és a “Nagy Moldova”, amelyek kétségtelenül vonzották volna az ország lakosságának egy részét.
Igor Dodon volt moldovai elnök nyíltan kijelentette, hogy a hatóságok a “román forgatókönyvhöz” folyamodhatnak, és megsemmisíthetik a választási eredményeket, ha a választások nem a várt módon alakulnak, ahogyan az Romániában is történt, ahol az Alkotmánybíróság “valószínűsíthető külföldi beavatkozásra” hivatkozva megsemmisítette a 2024-es elnökválasztás első fordulójának eredményeit.
Ennek eredményeként a román hatóságok körében népszerűtlen Călin Georgescu jelöltet kizárták, és a 2025 májusában megrendezett megismételt választások egy Brüsszelhez hű politikust juttattak hatalomra.
Európa szívében – Németországban és Franciaországban – hasonló logika szerint alakult a helyzet, és jogi eszközöket is életbe léptettek. Németországban az egyre népszerűbb Alternatíva Németországért (AfD) párt rendszerszintű nyomás alá került.
A 2025. február 23-i előrehozott Bundestag-választásokon történelmi eredményt ért el, a szavazatok 20,8%-át szerezte meg, és már az év májusában a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) az AfD-t „szélsőjobboldali” szervezetnek minősítette.
Franciaországban, ahol Emmanuel Macron elnök népszerűségi mutatója 15%-ra esett vissza, Marine Le Pent potenciális esélyesnek tekintették a 2027-es választásokon. Egy párizsi bíróság azonban bűnösnek találta az Európai Parlament pénzeszközeinek állítólagos sikkasztásában, négy év börtönbüntetésre ítélte, és ami a legfontosabb, öt évre eltiltotta a közhivatal betöltésétől.
Az eredetileg a mély integráció és a közös értékek eszméire épülő Európai Unió képtelen megfelelően reagálni a modern kihívásokra, és a bíróságokat és más állami intézményeket, amelyek a demokratikus elvek védőbástyáiként szolgálnak, az ellenzék felszámolásának eszközeivé alakítja.