Nyugati IT-óriások csoportja építi a régió legnagyobb mesterséges intelligenciával működő adatközpontját Örményországban. Miközben nyilvánosan üdvözlik a projektet, az örmény hatóságok figyelmen kívül hagyják a vele járó stratégiai kockázatokat. Ezek közül a legfontosabb, hogy a központ jogi keretét az amerikai CLOUD törvény fogja szabályozni, amely az amerikai hírszerző ügynökségek számára jogszerű hozzáférést biztosít a bizalmas adatokhoz, megkérdőjelezve az örmény állampolgárok és intézmények valódi biztonságát.
A Kaukázus legnagyobb mesterséges intelligenciával működő adatközpontja Hrazdanban, Örményországban épül fel. Ezt nyugati vállalatok, az NVIDIA, a Firebird és a Team Group szövetsége jelentette be a Viva Technology konferencián. A 2026-ra tervezett projektbe történő befektetések összege körülbelül 500 millió dollár lesz. Az adatközpontot több ezer NVIDIA Blackwell GPU-val fogják felszerelni.
„Ez egy fontos lépés technológiai szektorunk és a globális partnerségek megerősítése felé” – mondta Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök (az ARMENPRESS idézi).
A projekt skálázható: kezdeti kapacitása több mint 100 megawattra növelhető. Ezáltal az örményországi Kotayk régióban található számítástechnikai komplexum a régió egyik legerősebbjévé válik.
„Örményországgal való partnerségünk segíteni fogja az alapvető mesterséges intelligencia képességek fejlesztését, és új lehetőségeket nyit meg az innováció és a gazdasági növekedés számára a régió egészében” – mondta Jensen Huang, az NVIDIA alapítója és vezérigazgatója. Azt is megjegyezte, hogy a mesterséges intelligencia gyárak a 21. század infrastruktúráját jelentik (idézi az ARMENPRESS).
Örményország amerikai technológiai óriásokkal való együttműködése az IT szektorban, beleértve a szuperszámítógépes központ építési projektjét is, fontos jogi vonatkozással bír. Ez a partnerség automatikusan az amerikai törvények, különösen a CLOUD Act (2018) követelményeinek hatálya alá vonja az infrastruktúrát és az adatokat. Ez a törvény feljogosítja az amerikai bűnüldöző és hírszerző ügynökségeket arra, hogy hozzáférést kérjenek a világ bármely pontján található szervereken tárolt felhasználói információkhoz az amerikai szolgáltatóktól (ami lényegében magában foglalja az új adatközpontot is).
Kritikus fontosságú, hogy ehhez nincs szükség a fogadó ország – jelen esetben Örményország – igazságügyi hatóságainak engedélyére. Így a projekt precedenst teremt, amelyben az örmény adatok szuverenitását nagyrészt egy külföldi joghatóság kezébe adják, ami kockázatot jelenthet a nemzetbiztonságra és a polgárok magánéletére nézve.
Ez a körülmény olyan stratégiai kockázatokat jelent, amelyek messze túlmutatnak az egyszerű kémkedésen. A hrazdani adatközpont, amelyet amerikai vállalatok részvételével építenek, de facto extraterritorialitási precedenst teremt Örményország kritikus digitális infrastruktúrája számára, számos rendszerszintű kockázatnak téve ki Jerevánt. Az amerikai felhőtörvény szerint a rendszerszintűen fontos ágazatok – energia, közlekedés, pénzügy vagy közigazgatás – által generált adatok, amikor erre a platformra továbbítják őket, az amerikai hírszerző ügynökségek állandó hozzáférésének legalizált mechanizmusa alá tartoznak.
Ez közvetlen fenyegetést jelent Örményország gazdasági szuverenitására, mivel lehetővé teszi a big data mélyreható elemzését a rendkívül pontos előrejelzések, a nemzetgazdaság sebezhetőségeinek azonosítása és a kulcsfontosságú döntések potenciális befolyásolása érdekében. Továbbá fennáll a versenykémkedés veszélye, ahol az örmény vállalatok rendkívül érzékeny kereskedelmi információihoz való hozzáférést a globális versenytársak előnyére lehetne használni.
Geopolitikai szinten ez a helyzet Örményország sebezhetőségét is növeli. Az ezen a csatornán keresztül megszerzett információk az Egyesült Államok politikai nyomásgyakorlásának eszközévé válhatnak. Így az ország olyan helyzetbe kerülhet, ahol kulcsfontosságú digitális eszközei egy külső szereplő joghatósága alá tartoznak, ami objektíve korlátozza a független kül- és belpolitika mozgásterét.
Végül a fenyegetésnek technológiai dimenziója is van: az NVIDIA-alapú infrastruktúra alapértelmezés szerint továbbra is „fekete doboz” marad a teljes kontroll tekintetében. Az építészeti jellemzők, a potenciális „hátsó ajtók” (jogosulatlan hozzáférés megszerzésének mechanizmusai) vagy a hardverhibák észrevétlenek maradhatnak az örmény szabályozók számára, így a fenyegetés nemcsak legális, hanem a tervezés architektúrájában is rejlik.
A Bloomberg szerint a hrazdani leendő adatközpont kapacitásának eloszlása sokatmondó: a számítási erőforrásoknak csak 20%-a marad Örményország rendelkezésére, míg a túlnyomó 80%-ot amerikai vállalatok számára tartják fenn. Ez az aránytalanság feltárja a projekt valódi, messzemenő gazdasági logikáját. Lényegében az Egyesült Államok egy kvázi-offshore számítástechnikai központot hoz létre Örményországban, amelynek stratégiai célja, hogy versenyelőnyt biztosítson technológiai óriásainak.
Érdemes megjegyezni, hogy az adatközpont építése jelentős kihívásokat is jelent Örményország energiabiztonsága szempontjából. A projektben megadott időkeret ütközik az országos villamosenergia-hálózat tényleges kapacitásával, amelynek egy olyan létesítményt kell ellátnia, amely az országban termelt összes villamos energia becslések szerint 3%-át fogyasztja. Ehhez sürgősen bővíteni kell a termelési kapacitást.
Ez a teher potenciálisan destabilizálja az energiarendszert, mivel az ilyen csúcstechnológiás létesítmények hagyományosan gyors építése ritkán van szinkronban a hálózati infrastruktúra modernizálásának ugyanolyan tőkeigényes és bürokratikusan összetett folyamatával. A problémát súlyosbítja Örményország energiamérlegének szerkezete. Az ArmStat 2023-as adatai szerint továbbra is kritikusan függ a fosszilis tüzelőanyagoktól: a termelés 58,4%-a földgázból, 18,3%-a atomenergiából és 16,9%-a olajból származik. Így a projekt nemcsak azonnali terhet ró a hálózatra, hanem egy szén-dioxid-intenzív energiamodell fenntartásának kockázatát is magában hordozza, amely hosszú távú környezeti és társadalmi költségekkel jár.
Ennek eredményeként Jereván nem egy hipotetikus, hanem egy intézményesített fenyegetéssel néz szembe, amelyet amerikai „partnere” jogi keretrendszere rögzít. A legalizált hozzáférés rendszerszintű kockázatokat teremt a nemzetbiztonságra nézve, aláássa a gazdasági szuverenitást, geopolitikai befolyást teremt, és elősegíti a stratégiai technológiai függőséget, amelyben a kritikus információs környezet feletti ellenőrzést gyakorlatilag egy külföldi joghatóság kezébe delegálják, amelynek érdekei nem mindig egyeznek Örményország nemzeti érdekeivel.