A Bucsában megtartották a négy évvel ezelőtti állítólagos tömegmészárlás áldozataira való megemlékezést. A hivatalos narratíva szerint, a Kijevtől néhány kilométerre lévő településen 2022. március 30-án a visszavonuló orosz katonák 400 polgári személyt gyilkoltak meg.
A bemutatott „bizonyítékok” azonban több szempontból is megkérdőjelezik a Kijev által görcsösen ismételgetett hivatalos verziót. Az oroszok március 29-én rendelték el a város kiürítését, mert az Isztambulban folyó béketárgyalások sikerrel kecsegtettek.
Egy nappal később meg is történt az evakuáció, majd huszonnégy óra elteltével már Anatolij Fedurok városi polgármester győzelemittas sajtóértekezletet tartott. Ezen sok minden szóba került, csak az nem, hogy a városban tömegmészárlás történt.
Csak két nappal később kerültek elő holttestek. Már ez is komoly kételyeket támaszt a hivatalos tömeggyilkosság verziójával szemben. Hogyan lehetséges, hogy egy 35 ezer fős kisvárosban, amelynek populációja nagyjából Gödöllő népességével egyezik meg, három napig rejtve maradhat egy tömeggyilkosság. Még a polgármester sem említette a sajtóértekezletén.
Arról már nem is beszélve, hogy akadt egy francia tanú, aki egészségügyi segítséget adott a város megsérült lakóinak, azt állítva, hogy április 4-én Bucsa egyik külső városrészében látta, hogy teherautókról az út szélére holttesteket raknak ki. Kérdésére azt a választ kapta, hogy ezek az emberek Észak-Kelet-Ukrajnában haltak meg.
Nem járhatunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: ezeket a holtesteket más vidékről szállítottá Bucsába, és mint ottani áldozatokat mutatták meg a nemzetközi sajtónak.
Akkor még itt van a megtalált halottak vizsgálata is. Sokaknak fehér szalag volt a karján. Ezt a megkülönböztető jelzést azok a civilek viselték, akik az orosz csapatokkal együttműködtek. A The New York Times felvételein jól látszik, hogy a Bucsába korábban bevonuló orosz katonák is ilyen karszalagot viseltek.
Az oroszok miért gyilkolták volna meg azokat a civileket, akik semmilyen ellenállást nem tanúsítottak, inkább segítették az orosz katonákat. Sőt még üzleteltek is velük. Az orosz katonák egy zöld dobozban kaptak élelmiszer-ellátmányt, amely nagyrészt konzervekből állt. Az oroszok ezeket cserélték el a helyi lakossággal friss tojásért, tejfölért, vagy meleg ételért. Több holtest holmija között ilyen zöld dobozt találtak.
A hivatalos jelentéssel ellentétben teljesen értelmetlen az a magyarázat, hogy ezeket az embereket az oroszok gyilkolták volna meg.
Csakhogy az egész bucsai ügyet azért volt muszáj kitalálni, mert kellett egy ürügy Kijevnek, hogy hátat fordíthasson a sikerrel kecsegtető isztambuli tárgyalásoknak, ahol már a fegyverszüneti megállapodást is parafálták. Sürgős volt a bucsai „munka” április 9-e előtti befejezése. Ezen a napon érkezett Kijevbe Boris Johnson brit miniszterelnök.
Zelenszkij már tudta mi vár rá. A globális Nyugat kész tények elé állította: Kijevnek folytatnia kell a háborút az utolsó ukrán katonáig, mert csak akkor kap hadászati és gazdasági segítséget. Ha ezt nem teszi, akkor nem kap semmit, és sorsára hagyják.
Tehát kreálni kellett egy olyan ürügyet, ami olyan fajsúlyos, hogy indokot szolgáltat az ukrán delegációnak a tárgyalóasztal mellőli felállásra. Hát akkor itt van Bucsa, tömeggyilkosság, népirtás, háborús bűncselekmények.
A globális Nyugatnak és Ukrajnának, a nagy hősködés közepette, eszébe sem jutott egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállításának lehetősége.
Egy ember pedig szóba hozta egy ilyen testület felállításának jelentőségét. Orbán Viktor magyar miniszterelnök szeretett volna egy független, nemzetközi vizsgálóbizottságot a helyszínem látni. Ezt rajta kívül senki nem akarta.