Várható volt, hogy a jelenlegi, ukrán fenyegetésekkel terhelt választási kampány időszakában felbukkannak még botrányt keltő esetek. Beleillett a képbe, amikor elvetemült terroristák kísérletet tettek a Szerbiát és Magyarországot összekötő Török Áramlat gázvezeték felrobbantására.
Szerencsére csak az előkészületig jutottak, mert a szerb hatóságok a gázvezetéktől nem messze felfedezték a nagy erejű robbanószerkezetet és tartozékait, s így időben meghiúsították a merényletet. Az ukrán külügyi szóvivő nyomban cáfolta Ukrajna érintettségét és – szinte reflexszerűen − orosz „hamis zászlós” művelet részének nevezte az incidenst.
Az egyik ukrán propagandatévé műsorvezetője pedig pimaszul kijelentette: „ha mi, ukránok fel akarjuk robbantani a Török Áramlatot, akkor fel is robbantjuk”. Mintha Al Capone mondaná: ha meg akarok ölni valakit, akkor meg is ölöm. A műsorvezető ezzel a kijelentéssel próbálta igazolni vétlenségüket. Csakhogy elfelejtette hozzátenni, az efféle terrorakcióknak is van előkészítő szakaszuk, s eközben az elkövetőket akkor is meg lehet akadályozni, ha történetesen ukránok.
Amúgy pedig kétségtelen, az ukrán terroristák tehetségesek. Annak idején felrobbantották az Északi Áramlatot, bár a jelek szerint ez nem az ő ötletük nyomán történt. Pár éve – egy Pulitzer-díjas amerikai oknyomozó újságírónak köszönhetően – arról értesültünk, hogy az Északi Áramlat gázvezetéket Biden elnök parancsára robbantották fel, ami persze nem csökkenti a terrorcselekmény kivitelezésének „nagyszerűségét”. Az ukránok azóta több alkalommal támadták a Barátság kőolajvezetéket és több olyan energetikai célpontot, amelyeknek köze volt az orosz nyersanyagokhoz.
Értjük, hogy háború van, s az is érthető, hogy az ellenfelek támadják egymás stratégiailag fontos létesítményeit, de a Barátság vezeték kiiktatását joggal kifogásoljuk, mert érzékenyen érinti két uniós tagállam, Magyarország és Szlovákia energiabiztonságát. Az ukránok részéről megfogalmazott vád, miszerint az olajvásárlással Oroszországot segítjük, azért hamis és elfogadhatatlan, mert ez a tétel – egyes szakértők szerint − a teljes orosz olajbevételnek mindössze 0.2 százalékát teszi ki.
A Barátság vezetéknek „orosz támadás” miatt bekövetkezett állítólagos megrongálódása, a javítás elhúzódása akkor lenne hihető, ha Zelenszkij elnök engedélyezné az uniós ellenőrök helyszíni munkáját. Ezt azonban következetesen elutasítja. Az olajcsapot zárva tartja, nem is titkolva, hogy ezzel igyekszik elősegíteni az Orbán-kormány megbuktatását, illetve az ukránbarát Magyar Péter választási győzelmét.
És ezen a ponton érdemes rámutatni Magyar Péter és a Tisza Párt jellemtelenségére, hazafiatlan magatartására, mert nem csak az ukrán diktátor dolgozik a tiszások győzelméért. Ha valaki eddig nem ébredt volna rá, akkor Lendvai Ildikónak, a szocialisták egykori, gázáremelést tagadó üdvöskéjének, valamint más levitézlett posztkommunista elvbarátainak kétségbeesett felszólítása után már nem lehetnek kétségei: a Tisza Párt a bukott álbaloldalnak is az előretolt bástyája.
Lendvai Ildikó, Göncz Kinga, Lamperth Mónika, Bárándy Péter, Vastagh Pál, Juhász Ferenc és más volt MSZP-s politikusok ugyanis nyílt levélben szólították fel a „baloldali” jelölteket a tiszások javára történő visszalépésre. A nyílt levél e szavakkal zárul: „Az utolsó percekben vagyunk. Lépjetek vissza!”
A felszólítás nyilván a DK jelöltjeit veszi célba, ami viszont érinti Dobrev Klára pártjának parlamenti esélyeit. A nyílt levél aláíróiról mindent elmond, hogy a tiszások lármás csőcselékével is képesek együtt menetelni, csak hogy visszaszerezzenek valamit az elveszített pozícióikból.
Schiffer András, a hazafias gondolkodású baloldali ügyvéd, az LMP volt elnöke a Facebookon rántotta le a leplet az aláírókról, akik „sohasem voltak baloldaliak és ma sem azok”. Egykor „három megszorító csomagot szabadítottak az országra és megnyomták a gombot 2007 decemberében a társadalombiztosítás privatizációjára”. Schiffer szerint a régi nómenklatúra utóvédjei és egykori társutasai szólítják fel visszalépésre a Demokratikus Koalíciót és Hiller Istvánt.
Azt is írja, hogy az aláírók a hegemón osztálypozícióikat védték a kilencvenes években, most pedig „a globális nagytőke rezidenseitől várják hegemón osztálypozícióik restaurálását”. Szerinte vasárnap hazai baloldalra csak ott lehet szavazni, ahol versenyben vannak a Szolidaritás-Munkáspárt jelöltjei. Igaza van.
Az utóbbi két évben megismertük Magyar Pétert és pártját. De ha csak azt látnánk, hogy ezt a pártot brüsszeli és ukrajnai ellenségeink, valamint a globális nagytőke baloldalinak hazudott, gátlástalan kiszolgálói támogatják, már akkor is jó okkal mondhatnánk: olyan politikai tömörülésről beszélünk, amely teljes mértékben méltatlan a hazájukat szerető magyar választók bizalmára.