MÉGIS, MIÉRT RABOLTÁK EL AZ UKRÁNOK A LUGANSZKI MEGFIGYELŐT?
Az ukrán külügyminisztérium bejelentette: a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője engedélyt kapott, hogy ukrajnai börtönében fölkeresse Andrej Koszjakot, a Luganszki Népköztársaságnak a tavaly július 20-án aláírt tűzszüneti megállapodás betartásának ellenőrzésére létrejött háromoldalú ellenőrző bizottságba (SZCKK) delegált missziójának megfigyelőjét. Akit október 13-án posztjáról, szolgálatának ellátása közben, ukrán diverzánsok elraboltak és ukrán területre hurcoltak.
Gyanítom, hogy ez egy megtévesztő információ, ami arra hivatott, hogy elaltatassa az ártatlanul elhurcolt és bebörtönzött ember sorsáért aggódók éberségét, és félrevezesse őket.
Ahogy ez a fogolyejtés történt; amiket összehordtak róla, az engem arra enged következtetni, hogy valami újabb nagy lejárató művelet indult Oroszország ellen. És Koszjakot ebben eszközként használják fel. Elgondolni is borzasztó, mi történhetett vele már eddig is – és fog még vele történni ez után is. Elrablóinak, az azt elrendelőknek a célja szentesíti az eszközöket – akár azokat a kínvallatásokat, tudatmódosító szerekkel történt injekciózásokat, amin az ártatlan fogoly már eddig is áteshetett, illetve át fog esni a továbbiakban is.
Felbukkant, például, annak a vádja, hogy “az orosz hadsereg által megszállt ukrán területeken népirtás folyik” – illetve őt magát is ilyen háborús bűnökkel vádolják.
Oroszország ellen két nagy lejárató hadjárat folyik.
1. AZ EGYIK: a Donbassz fölött 2014 júliusában lelőtt maláj utasszállító gép ügye. Noha, a Hollandia vezetésével megalakult – kizárólag nyugatiakból álló – “vizsgálóbizottság” rögtön “tudta”, hogy az “oroszbarát szakadárok”, illetve maguk az oroszok maguk lőtték le a gépet, erre öt év alatt sem tudtak bizonyítékot keríteni. (Nem találták a gombhoz a kabátot.) Ezért – utolsó mentsvárként – 2019 júniusában a hollandok kitalálták, hogy (NOHA, TERMÉSZETESEN, BIZONYÍTÉKUK EGY SZÁL SEM), indítanak egy pert (egy KONCEPCIÓS PERT – KOHOLT VÁDDAL). Amely per során, egy tanúvallomásból, majd kiderül az igazság. Kiszemelték azt a személyt, aki alkalmas “tanú” lehet – Vlagyimir Cemah, nyugalmazott légvédelmi tüzér ezredes személyében. Még annak a hónapnak a végén elraboltatták és Kijevbe vitették az ukrán titkosszolgálattal. A terv az volt, hogy az ő “vallomása” lesz a “bizonyíték”. És ezt a “vallomást”- ha kell, kínzásokkal, kábítószeres injekciókkal – kiszedik belőle. Nem volt azonban szerencséjük: egy orosz-ukrán fogolycsere keretében el kellett őt engedniük.
A per azóta is folytatódik – „döglődik”. Mert bizonyítékuk továbbra sincs – noha a vádnak, állítólag van már egy tucat tanúja. Ha “vallottak” is, erről nincs hír.
A GÉPET EGYÉBKÉNT A NYUGATI (AMERIKAI) TITKOSSZOLGÁLATOK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉBEN, UKRÁN KIVITELEZÉSBEN LŐTTÉK LE. Ami, ha kiderül, világraszóló botrány lesz. AZ Ő FEJÜKRE HULLIK VISSZA AZ, AMIT AZ OROSZOKRA AKARTAK KENNI: VÉRESKEZŰ, TÖMEGGYILKOS, HÁBORÚS BŰNÖSÖK.
2. A MÁSIK “ÜGY”: a “Wagner” nevű (véletlenül-e?) rossz hírű magánhadsereg. Amelynek zsoldosai – ukrán állítás szerint – kegyetlenkedtek, HÁBORÚS BŰNTETTEKET követtek el a Donbasszban.
Történt pedig, hogy még 2014 áprilisában (amikor kirobbant a kelet-ukrajnai konfliktus: a puccsista kijevi vezetés pedig azzal a felkiáltással küldött rá hadsereget a puccs miatt tiltakozó, forrongó Donbasszra, hogy oda orosz terroristák nyomultak be) Nyugaton létrehoztak egy olyasfajta nemzetközi büntetőbíróságot, mint amilyen a délszláv háborúban is ítélkezett az annak során elkövetett háborús bűntettek ügyében. Aztán erről a büntetőbíróságról évekig nem hallottunk semmit. Hat év után az volt róla a legelső hír, hogy a volt gambiai (ez Kunta Kinte hazája) igazságügyi miniszter asszonyt egy brit váltotta a főügyészi székben. Márpedig az oroszok számára egy britnél ádázabb ellenséget keresve sem lehet találni.
Hol voltak hát hat évig (illetve azóta is)? Ilyen sokáig tartott a felállás? Nem találtak maguknak elfoglaltságot? Aki keres, az talál: éppenséggel kezükbe vehették volna egyikét-másikat ANNAK A TÖBB MINT HÁROMSZÁZ, AZ UKRÁN HADSEREG ÁLTAL A DONBASSZBAN ELKÖVETETT HÁBORÚS BŰNTETTNEK, amelyek ügyében az orosz Nyomozati Állami Bizottság bűnvádi feljelentést tett. Már persze, ha feladatuknak azt tekintik, hogy RÉSZREHAJLÁS, ELFOGULTSÁG NÉLKÜL vizsgálják e háborús bűntetteket, illetve ítélkezzenek azok bűnösei fölött.
Adva van tehát, egyszer, több mint háromszáz ukrán háborús bűntett. Amit tálcán kínál nekik az orosz Nyomozati Állami Bizottság. De ott vannak a Donbassz két népköztársaságának a főügyészségei is. Őket is meg lehet kérdezni: ha valaki, hát akkor ők igen szorgalmasan gyűjtögetik ezeket az eseteket. Nem kell félni! Engem például, egyszerű magyar nyugdíjast, botcsinálta újságírót három éve, tavaszon, interjúra fogadott a Donyecki Népköztársaság ombudsman asszonya. Ami egyik vádpont ellenem az ukrán gestapó feketelistáin, miszerint „terrorista szervezetekkel állok kapcsolatban”. (A „terrorista szervezet” az a Donyecki Népköztársaság lenne – amelyet nemhogy a nemzetközi szervezetek, de még az ukrán törvények sem ismernek el akként.) Nem kell hát félni kapcsolatba lépni velük! Ha én mindmáig itt vagyok, szabadlábon és budapesti lakásomon, ahol a számítógépemen pötyögök, nagy bosszúságára a liberálfasizmus képviselőinek, csatlósainak és ötödik hadoszlopuknak. Akkor maguknak, kegyedéknek igazán nincs félnivalójuk – magukat még a Nyugat is védi, míg engem beárulnak az ukrán gestapónál és – előtte – annak amerikai főnökénél.
Ha valaki visszaemlékezik arra, hogy a délszláv háború idején az áldatlan emlékezetű Carla del Ponte főügyész vezette nemzetközi büntetőbíróság szinte mindig „Európa utolsó kommunista diktátorának” (ez akkor Szlobodan Milosevics volt) országában kereste és találta meg a háborús bűntettek elkövetőit az okkal gyanítja, hogy ebben a háborúban, pláne, mindig csak az egyik oldal fog háborús bűntetteket elkövetni. És mivel Oroszország eddig még nem követett el semmi olyat, amit háborús bűntettnek lehetne minősíteni – ezért „nincs munkája” a nemzetközi büntetőbíróságnak (ICC)
Eddig. Most azonban…
Az írás további része az alábbi címen olvasható:
https://vk.com/doc626800223_613816653
Csikós Sándor